Apukám meghülyült (? )! Mit tegyek?

Szerintem örülj, hogy van apukád :)

Rohadtul örülnék, ha az enyém még élne, és ilyen "hülye" lenne ;)

17/L

Apukád egy felnőtt "nagy gyerek"-nek tűnik. Nincs semmi tennivalód, nem a Te dolgod.

(Ha anyukádat zavarja, neki kell vele erről beszélni, Te ne foglalkozz vele, felnőtt emberek! Nekem spec. ilyesmi a férjem, csak autók a "játékai" -autós adás, autószerelés és minden, ami autó -, engem zavar, de úgy tűnik, magától kéne rájönni és ezen változtatni, mert ha magától így látja jónak, nekem így kell elfogadnom, vagy elválni. Egyébként rengeteg ilyen ember van, gyerekkorában keresendők az okok, hogy ezeket tartja értéknek.)

Úgy is fel lehet fogni, hogy ez a hobbija, ez van, mint ahogy másnak meg a horgászás. Persze tudom, a fegyverek félelmet kelthetnek bennetek, de ha amúgy rendes apa, rendes férj, boldog család vagytok, ő is boldog, akkor minden rendben.

Figyelj, biztosan neked is van hobbid, valami amivel szívesen foglalkozol. Ha jól értem, apukád szeretett katona lenni, most, hogy egészségügyi okokból már nem lehet a foglalkozása, a hobbija lett. Szerintem nem hogy nem tűnik vészesnek, hanem egyáltalán nem vészes.

Gyerek vagy még, ezért gondolod azt, hogy a szülőknek nincs és nem is lehet saját életük, szórakozásuk, "komolynak" kell lenniük, stb. Ez nem így van... Majd megérted egyszer te is...

Kimaradt: ha úgy érzed, nyugodtan beszélj róla akár anyukádnak, akár neki. Inkább kérdések formájában javaslom, és lehetőleg ne vádold vagy ítélkezz felette, legalább ne mond ki (csak ellenérzésekhez, vitákhoz vezethet). Megkérdezheted, miért vonzódik így a katonás élethez, miért akart mindig katona lenni, miért tartja fontosnak hogy tesiből jó legyél, mit szeret a katonás életben...stb. Ideális esetben Te is elmondhatod neki, ha máshogy gondolsz valamit, ha nem ilyen, ezt hagyd. Anyukáddal is beszélhetsz ezekről, sőt neki négyszemközt esetleg arról is, hogyha őgy érzed, valami nincs rendben ezzel.

13.11