Mama otthonban nevelve érzem magam mit tegyek?

Normális családban általában dédelgetve, babusgatva él a GYEREK, csakhogy te már bőven nem vagy gyerek a 22 éveddel.

Ennyi idősen már az egészséges FELNŐTT képes saját sorsáról döntéseket hozni.

A személyiség kialakulása nem helyrajziszámfüggő, lehetsz te akár a szüleiddel egy lakásban is szuverén felnőtt és tőlük különöltözve is egy nyámnyila, tehetetlen Pán Péter, aki otthonról hordja a kaját és hazaviszi a szennyest.

Először is a fejedben kellene rendet tenni, hogy TE mit akarsz magaddal!

"Nagyon szeretem a szüleim de nem egészséges, viszont nehéz lenne elszakadni tőlük."

Mi köze a kényelmednek, a lustaságodnak, a szeretethez és az elszakadáshoz?

Semmi!

Csak ezekért a szolgáltatásokért azzal fizetsz, hogy gyerekstátuszban tartanak.

Valamit, valamiért!

Én 200 km-ről is szeretem a szüleimet és nem szakadtam el tőlük, miközben élem a normális családi életem a házastársammal és a gyerekeimmel.

Az 1000 km-re élő testvéremmel is napi kapcsolatban vagyok, állítom, hogy szorosabb kötelékben mint sokan, akik egy utcában laknak.

Tehát az érzelmi összetartozást nem a távolság szabja meg, csak neked roppant kényelmes a teljes körű kiszolgálás.