A szüleitek negatív hatására mikkel szenvedtek, mik alakultak ki? 21/L

Nálam ezek:

- szorongás

- hangulatingadozás

- félek kinyitni az ablakot, amikor apám itthon van

- apám jelenlétében félek bármit is a konvektorra rakni

- összerezzenek, ha nem fogadott hívást látok

- boltban megpróbálok nem kommunikálni apámmal, sokszor elsodródni tőle, hogy ne kezdjen valamivel, valakivel vagy velem kapcsolatos kéretlen véleménybe

- próbálok többet enni az itthoni kajákból, vagy néha kiöntöm a vécébe, hogy ne hallgassam azt, hogy miért nem ettem (ettem), az nem adag (de, szelíd tányérnyi pont egy kellemes adag, és már így is dagadt vagyok 15 súlyfölösleggel)

- nem tudok kint enni, csak kocsiban vagy itthon, és csak úgy 1-2 ember előtt, ha azok barátok, akik az elmúlt években más utakra és emberekre találtak, szóval nincsenek már

- apámnak rezzenéstelenül hazudok, ferdítek a valóságon vagy hallgatok el dolgokat, telefonon keresztül vagy akár élőben (olyan dolgokról, amikből más nem csinálna ügyet, semmi komoly, csak önmagában az, hogy a hazugság, ferdítés az hazugság, ferdítés, mindegy, hogyan körítem). Mindenki másnál akkor is őszintén mondom, úgy ahogy történt, ha tudom, hogy elcsesztem.

- első érintésre összerezzenhetek mások érintésétől

- dadogni kezdek, ha valaki felemeli a hangját velem szemben

- nehezen viselem az olyan csattanó hangokat, amik azt idézik bennem, mintha valaki valamihez vagy valakihez hozzá vágott valamit

- halogatom a munkavállalást, noha ésszel fel tudom mérni, hogy kell, hogy ez az élet rendje, hogy nem tartathatja el magát az ember örökké, függetlenedni kell, és lenne munka a közelben, de félek elkezdeni. Még szedegetem magam össze, és úgy érzem, közel vagyok, hogy úgy induljak neki, hogy az lelkileg ne hasson vissza. Persze közben kapom a baszogatást, hogy keressek munkát. Pedig kerestem, most is megvan nyitva több álláshirdetés is, csak nem bírok rákattintani a jelentkezésre, mert tartok az emberek reakciójától.

- képtelen vagyok mással kiabálni, legfeljebb a hangomat tudom felemelni mással szemben, azt is akaratlanul csak bizonyos határig, mindegy, milyen indulat van bennem (ezt én nem feltétlen érzem egészségtelennek, de valaki, még régen az iskolában egy tanárom mondta, hogy az).

- fáradt vagyok a közeli emberi kapcsolatok kialakításához