Miért nincsenek igaz barátaim? Más is van ilyen helyzetben mint én, esetleg velem van gond?

Előre elnézést, amiért hosszú lesz. De betelt nálam a pohár.

Nem akarom elhinni, hogy nekem nincs egy rendes barátom sem. Ennyire nem lehetnek "szemetek, jellemtelen senkik stb." az emberek. Karácsony alkalmából is mindenkit köszöntöttem. Most direkt az utolsó pillanatig vártam, mert ők sosem gondolnak rám.... Sokan még csak nem is reagáltak, pedig sok embert köszöntöttem!!! Kb 2-3 "barátom" mondott rá annyit, hogy: kösz, neked is.

Az egy dolog, hogy születésnapomra se küldenek egy sort se ( pedig tudják mikor van ez 100%ig biztos) de ha én küldök arra SE válaszolnak!!! Ilyenkor azt gondolom biztosan haragszanak rám, de nem mert utána ha találkozunk az utcán beszélgetünk meg minden, mintha mi sem történt volna. Most akkor ők ennyire neveletlenek és bunkók vagy én vagyok hülye már?

A másik pedig, hogy sokan csak nyafognak DE az én bajom nem érdekli őket. Pedig nekem is lenne olyan, amit ki szeretnék beszélni valakivel. Nekem is van gondom. Sokkal több mint nekik. Merthogy nekik mennyi gondjuk van, és emiatt minden nap felhív és siránkozik... A szülei a s*gge alá teszik az új házat, új autót, mindene megvan. Nekem semmim sincs, a szüleim a hitelt próbálják visszafizetni, hogy a házunkat ne vigyék el. Sokszor kajára nem jut, nemhogy egy nap 20ezreket elkölteni kajára,italokra,édességre,hülyeségekre. Szüleimmel is rettenetes a kapcsolatom, de tényleg nem túlzok, bántalmazások, veszekedések szinte mindennaposak stb. Mégsem nyafogok ennyit! Én is szeretném néha megbeszélni a gondjaimat, de ha én mondok valamit úgy csinálnak mintha meg sem hallanák. Semmit sem mondanak rá!! Közbevág, hogy vele mi történt. Én adok neki tanácsokat, vigasztalom próbálok segíteni, elmondom mit gondolok stb. De őket nem érdekli csak sírnak tovább.

Pedig szerintem egy szavuk nem lehetne, mert kedves vagyok, igyekszem rendesen viselkedni, meghallgatom őket, segítek ha tudok. Akármikor ha elfoglalt is vagyok, szólnak hogy segítsek AZONNAL ugrok, és mindent elintézek nekik, (köszönetet azért várnék, ha mást nem...) utánajárok és segítek mert nem bírom megtenni, hogy ne mikor egy pillanat alatt meg tudom csinálni nekik.

Mindent kölcsön adok, ha kérik. És itt nem egy tollról vagy egy zsebkendőről van szó, hanem drága dolgokról.

Kedves, aranyos próbálok velük lenni, ha szüleikhez megyünk illedelmesen viselkedem. Azért lehet velem bulizni, hülyülni is. Benne vagyok sok durva dologba, de mégis felelősségteljes vagyok, mégha sokszor nem is tűnik úgy. Lehet bennem bízni és őszinte vagyok. Mindig kiállok a barátaimért, akkor is ha esetleg ő a hibás. Kötelességemnek érzem, hiszen a barátom. Jóban-rosszban együtt.

Ezzel szemben... régen volt egy nagyon jó barátnőm, de történt egy dolog. Megvádoltak valamivel, ami nem volt igaz. Azt hittem több évnyi barátság, és ekkora hatalmas őszinte szeretet után bízik bennem. De nem... amikor rákérdezett, hogy "de tényleg nem te voltál?" egy világ dőlt össze bennem. Hatalmas ocsmányságról volt szó, amit sosem tettem volna. Ő pedig el tudta rólam képzelni :( nem értem miért, pedig mindig kedves voltam hozzá, nagyon szerettem. Úgy látszik nem érdemelte meg...

Egyszerűen nem értem már ezt az egészet. Velem van gond? Tudom, nehéz velem de szerintem kevés olyan igaz barát van mint én. A barátok nagyon sokat jelentenek nekem. Szerintem a barátság szent, de tényleg. Egymás szerelme tabu. A barátság sokkal többet ér ennél. Mások nem így gondolják úgy látszik... és nem csak velem, a többi barátjukkal is ilyenek úgy veszem észre.

Minden barátom más korosztály, máshonnan ismerem őket más az érdeklődési körük stb. És mégis mind ilyen kétszínű szemét senki. Már elnézést, hogy ilyet írok, de ideges vagyok. Annyira próbálok megfelelni nekik, kiteszem értük a lelkemet mert szeretem őket. De ez már több a soknál, végeztem. Én is úgy fogok velük bánni, ahogy ők velem. Nem csinálnak belőlem bolondot, ez már szánalmas, hogy mindent megteszek értük.

Ne haragudjatok, hogy sok lett. remélem volt olyan aki elolvasta. Nagyon köszönöm neki. Nektek mi a véleményetek? Szerintetek mi a baj velem? Tudom, hogy nem vagyok olyan mint más, nem nevezném magam átlagosnak, sokszor nem könnyű velem de azért szerintem ezt már én sem érdemlem.