Mitől lesz lusta egy férfi vagy akár egy nő a családban ?

A) Ilyen alapból, csak egy ideig próbált alkalmazkodni.

B) Valami törés történt az életében, amitől ilyen motivált.

ezért például:

[link]

Jómagam elvesztettem a munkámat, ami életem legjobb, legszerethetőbb állása volt. Innen szerettem volna nyugdíjba menni. Azóta szakmai téren nincs motivációm, egy munkahely sem nyújt prioritást.

Nejem évek óta nem igényli az intimitást, úgy is fogalmazhatok, megvonta tőlem.

Kamasz gyerekeink olykor a világ legnagyobb ellenségét látják bennünk, pedig jó szülők vagyunk. Itthon, főként hétvégén, iskolai szünet idején két-három nap után marni kezdjük egymást. Mi felnőttek, ha a legapróbb dolgot kérjük, vagy megjegyzést teszünk a csemeték felé, akkor robbannak. Jómagam viszont a nyugalmat szeretem, a kiegyensúlyozottságot.

Nejem nem egy pedáns nő, mellettem viszont régen próbált megfelelni az igényességemnek. Évek óta viszont, ő is és így a gyerekeink is mintha "leszaromtablettát" szednének. Eleinte még próbáltam rendet tartani a lakásban, a családi életben, majd belefáradtam. Hárman dolgoznak ellenem és ez túl sok volt számomra. Így magam is bele tojtam mindenbe. Előtte én alakítottam a lakást, javítgattam, barkácsoltam, szépítettem, ők pedig segítettek. Kicsiként a gyerkőcök még lelkesen álltak hozzá, akárcsak nejem.

Lustaságom eredménye a rendetlen lakás mellet az elhízás volt. Soha nem voltam vékony alkat, de eljutottam odáig, hogy a lépcsőzés is fárasztó volt számomra. 138 kg-nál eszméltem fel, hogy ez nem mehet így tovább. Cukorbetegként az állami rendelő gyakran cserélődő munkavállalói által új diabetológus orvosom lett (ismét), aki elég szigorú, ám komoly szakembernek számít. Az ő támogatásával, felügyeletével sikerült fogyásra bírnom magam. Jelenleg 110 kilónál tartok és manapság értem arra a szintre, hogy élvezem újra a sportolást, elfogadom a testem. Hónapok óta aktívan mozgok, élvezem az életet. Családi helyzet nemigen változott, de lelkileg túl tudom tenni magam ezen. Mondhatom, nem érdekel, ki mit csinál, én jól érzem magam a bőrömben. Hatni nem tudok nejemre vagy csemetéimre, attól még élhetem az életemet kellemesen.

Sajnos úgy látom, ha tovább fogyok, akkor lassan nejem mellől is el fogok fogyni. Talán válás lesz a vége.

"ha tovább fogyok, akkor lassan nejem mellől is el fogok fogyni. Talán válás lesz a vége."

Nem biztos az. Lehet, hogy ha leadsz még néhány kilót, akkor már azt is el fogod tudni fogadni, hogy a nejed olyan, amilyen. :) Meg az is lehet, hogy ő is változni fog végre. Ne add fel! A további fogyást se. :) És gratulálok hozzá!