Mi a baja? Anya vett nekem egy krémet, és megkérdeztem, hogy mennyibe került, mert érdekelt, és erre leüvöltötte a fejem, h nem mindegy nekem, és h alig várja, h 18 éves legyek és akkor meglátom, h milyen lesz nekem, nem fogok kapni semmit.

Szerintem ilyen mindenkivel előfordul - ha belegondolsz, biztos te is kiabáltál már le úgy valakit, hogy nem volt rá okod, csak épp' rossz passzban voltál.

Sajnos az ilyen esetekből szoktak nagy viták kikerekedni, főleg úgy ha a másiknak jó kedve volt.

Legutóbb például teljesen vidáman jöttem haza, egyből fel akartam köszönteni bátyámat szülinapja alkalmából, megálltam az ajtóban (mivel nyitva volt, épp' sz.gépezett), kezemben az ajándék, kedvesen megkérdeztem mit csinál, erre rámkiabált, hogy tűnjek el és bevágta az orrom előtt az ajtót. Mondanom se kell sz*rul esett, de pár óra múlva bocsánatot kért, kibékültünk. Ennyi.

Az én anyukám is hasonló módon minden apróságból világváge hangulatot tud csinálni - mondjuk ő nem cigizik szerencsére - és ilyenkor mond olyanokat, hogy mi nem szeretjük, stb. , ami baromi rosszul esik, hiszen nem igaz. Nos, az ilyen kis balhék van, hogy egy fél napot vagy az egészet elvágják.

Egyébként az ár kérdés ismerős - például egyik ismerősöm ha vettem valami újat mindig azt kérdezte, hogy hol vettem, mennyi volt. Alapjáraton egy ilyen kérdésre normálisan válaszolok, nincs benne semmi, de olykor már kiakasztott, főleg úgy, hogy ugyanolyan cuccokat kezdett el venni. -.-' Na mindegy, ez más téma.

Szerintem ezek az összeveszések mindenhol előfordulnak. Amúgy én anno max. 500Ft-ot kaptam egy hétre, de többnyire nem is kértem, mivel tudtam, hogy nem jó kedvükből nem adnak többet. Egyszerűen kellett a közös kasszába. Otthonról vihettem volna kaját - de pld. kenyeret nem eszem, szóval a szendvics kizárva. Néha vittem almát vagy pufirizst aztán kész :D Igaz, soha nem voltam túl kaja központú. -.-'

A cigi tényleg sok pénzt elvisz, de tény, hogy erős függőséget okoz, és ha ő nem akar leszokni ez nem is fog változni. Tudod, előbb megveszi a cigit, utána jön a többi... ez szomorú, de felnőtt, ha nem látja be, akkor ezen te nem tudsz segíteni.

A lényeg: megbocsátás, nagy ölelés és tovább lépés.

Szia!

Én anyaként írok neked.

Bizony az anyagi gond az az ember mindennapjait megpecsételi. Nekem 3 kisgyermekről kell úgy gondoskodnom, hogy a férjem munkahelye becsődölt, nem tud elhelyezkedni, én itthon vagyok gyesen. A legnagyobb gyermekem 8 éves,a középső 6, a kicsi pedig 2, és nagyon nehéz az anyagi helyzetünk. Mi is mindent, amit csak tudunk, megadunk a gyerekeknek, a férjem alkalmi munkákból (mezőgazdasági)próbál eltartani minket, és hát feszültek vagyunk. A napokban fordult velem először, hogy leüvöltöttem a "nagy" fiam fejét! Bocsánatot kértem tőle, és borzasztóan szégyelltem magam, és az egész éjszakát végig sírtam emiatt, mert hát ő csak egy kisgyerek, semmről nem tehet, főleg nem a mi gondjainkról. Nektek, gyerekeknek nem kellene ebből éreznetek semmit. Nekünk, felnőtteknek kellene számotokra biztosítanunk a boldog és gondtalan gyermekkort.

Ne haragudj anyukádra, inkább puszild meg, bizos nem bántani akart ezzel, de tisztázzátok. Meg szerintem mára már tisztáztátok is, és minden a legnagyobb rendben van!

:) Legalább is remélem! ;)