Fáj, ahogy ezen a honlapon sokszor beszélnek az édesanyákról! Hogy tudnám megmutatni, hogy ezzel a gyerek jár legrosszabbul?

En eppen ezert, amikor egy fiatal ker tanacsot, akkor mindig probalom azt ugy megvalaszolni, hogy kozben felhivom a figyelmet, hogy a szuleirol van szo, tehat szeretni, tisztelni kell, vagy alkalmazkodni kell hozza, s amikor valoban a szulo a hibas, akkor pedig amint lehetseges, akkor minnel elobb kulon koltozni Tole, de ugy, hogy megmaradjon a jo kapcsolat.

A megdobbento az, amikor egy masik szulo biztatja a gyermeket a szuleje ellen, hogy igen igazad van stb.,

holott Mi szulok mindnyajan tudjuk azt, hogy igenis a mai gyermek altalaban lusta es valogatos, de tul igenyes is,

tehat nem egyszeru a nevelesuk.

Kérdező, az édesanya szó a számomra azt jelenti, hogy azon túl, hogy megszült, felnevelt, gondoskodott rólam, szeretett, bízott bennem. Ahol valami gond van, pl. katonás szigor, elhanyagolás, elvárások, indokolatlan bizalmatlanság, az nem édesanya, csak egy nő, aki azért szült, hogy ezért kapjon valamit cserébe.

Egy édesanya nem vár el.

Anyukám problémás családokban élő problémás gyerekeket fejleszt. Pont a tipikus példái azoknak, milyen egy gyerek, ha a szülő nem jó szülő, hanem ilyen-olyan hibákat követ el (nem az alap hibákat, amiket bárki, hiszen tökéletes ember nincs, de vannak hibák, amiket egy SZÜLŐ - így nagy betűvel - nem követ el).

Csak pár példa:

- Ha te szülő lennél megtennéd, hogy a gyereked végignézi, hogy szexelsz a pároddal? - Anyu egyik ilyen családban élő diákja órán is zsebhokizik (10 éves).

- Ha te szülő lennél, lepasszolnád a gyerekedet mindenfelé, csak mert téged zavar a jelenléte, mert nem tudsz mellette szórakozni?

- Ha te szülő lennél, vernéd rendszeresen a gyerekedet? - Anyu egyik ilyen családban élt diákja most intézetben van a testvéreivel, vagy egy másik példa, 2 unokatestvérem agyi károsultak és 30-as éveikben járók, de óvodás szinten vannak az apjuk miatt.

És jellemzően a szülő az ilyen esetekben nem szokta belátni, hogy tévedett - nem elmélet, nem olvastam, anyu mondta, azt hiszik, ha lefizetik az alapítványt, akkor az már elég, pedig egyes esetekben speciális oktatásra lenne szükség, pszichológusra, családsegítőre.

Ez egy átlagos állami általános iskola, ahol anyu tanít.

Az, hogy valaki szült, csak egy dolog, fel is kell nevelni, szeretni is kell, törődni is kell a gyerekkel, a szülő volt előbb, neki kell példát mutatnia. Furcsa számomra, hogy bántalmazó, nem törődő, gyerekeiket elhanyagoló, gyerekeiket anyagiakkal elkényeztető (de más téren hiányosan nevelő) szülők elvárják, hogy a gyerek törődjön velük később. Akik meg jóban vannak, ott meg érdekes módon a szülő nem vár el, automatikusan megkapja a gyereke törődését, mert jó alapokat adott. Fura, hogy ha valaki nem jól nevel, arra hivatkozik, hogy őt is így nevelték, de az nem indok, dönthetett volna másképp is.

Nagyanyámat azért látogatják kevesen, mert mindenkibe beleköt. Ez mindig így volt.

Kérdező, a megbocsátáshoz - pláne szülők felé - idő kell, mert olyanokról van szó, akikkel egy fedél alatt éltél évekig, akiktől jogilag csak komoly indokkal, vagy nagykorúként jöhetsz el, addig meg a gyerek kénytelen tűrni.

Volt itt egy kérdés, egy anya tette fel, katonás szigorral nevelte a gyerekeit, és csodálkozik, hogy az egyik lelécelt és éli az életét, nem züllött le vagy hasonlók, tanul, dolgozik, sikerei vannak, de az anyját, aki kérdez, nem a büszkeség tölti el, hogy micsoda talpraesett szuper lánya van, hanem a harag, hogy nem áll vele szóba, persze megvolt az előzménye, le is írta, és mégse látja be, hogy tévedett.

Kérdező, nem olvastam el az összes hozzászólást, de ha jól értettem, te is hasonlóan nyilatkoztál egykor a szüleidről, akkor nem értem, miért furcsállod ha valaki szintén így reagál.

Nekem sincs jó kapcsolatom anyámmal és nem hiszem, hogy valaha meg fogom neki bocsájtani a tetteit. Ettől függetlenül kicsit sem emészt a dolog, boldog vagyok, megvan a saját életem. Annyi kapcsolatunk van egymással, hogy felköszöntöm a szülinapján, ünnepekkor átmegyek 1 órára, tehát ilyen szinten kommunikálunk, nem szűnt meg teljesen a kapcsolat. Ez is igazából a nővérem és nagyszüleim miatt van, akik belebetegszenek abba, ha konfliktus van a családban. Így legalább nyugodtak. A nagyszülők, anyám úgy tudja, hogy rengeteget dolgozom és emiatt nincs szabadidőm. Nekem nem hiányzik, hogy hetente beszéljünk és "jópofizzak" vele. Nem is gondolok rá a hétköznapokban és sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, nem stresszelek állandóan, amióta nem vele élek.

Amúgy egy anyát akkor kell és akkor lehet tisztelni, ha rászolgált erre. Egy olyan nőt nem tartok anyának, aki a gyerekein vezeti le a feszültségét, veri őket, lenézően beszél velük, ebben az esetben nincs mit meghálálni. Itt természetesen nem arról beszélek, hogy valaki azért rossz szülő, mert nem engedi el a 12 éves gyereket diszkóba, de nehogy már azért legyenek egyesek felháborodva, mert valaki nem tekint anyának egy olyan embert, aki 20 évig fizikailag és lelkileg bántalmazta őt. Ezt az oldalt is meg kéne érteni, mert nem mindenkinek van "szent" anyukája. Úgy könnyű beszélni.