Szerintetek rosszul érzem? Vagy csak túl reagálom?

A kérdésed első felére a válaszom az ami a többieknek.Én anya vagyok,és a nagyobb gyermekemmel sokkal jobb a viszonyom,hasonlítunk,jobban megértem.Pedig egyformán szeretem őket.Ezután a párod viselkedésében nem látok semmi különöset.

De viszont...ami a későbbi hozzászólásaidból kitűnik az az,hogy alapvetően a kapcsolatotok sincs rendeben,és igazából ez aggaszt téged.Meg is értelek.Minél előbb ülj le a pároddal,és beszéld meg vele az érzéseidet,kérd meg a felelősségmegosztásra a gyerek körül,mert jól látod nem jó felé haladnak a dolgok.

Képes ellátni a gyereketeket,mert hiszen a másikat is képes volt.Kényszerhelyzetben volt,mert ugye az anya "lusta".Te nem vagy az,de akkor sem vállalhatod egyedül a babával járó felelősséget,mert akkor ő elveszti a szemedben a tekintélyét mint apa.Jobban csinálod,időd is több van,ő meg dolgozik,fáradt is,ezek nem lehetnek kifogások,mert ez a rossz hozzáállás bosszulja meg magát majdnem minden házasságban.

Miért nem kívánod??Hormonok persze,nemrég szültél persze stb...Ezek kifogások.Valójában nem jó érzéseid vannak az irányába,legbelül..

Csak a komoly beszélgetés segít,más nem,mert nem fog megoldódni enélkül,csak rakódik rá a többi sérelem.

Nem tudhatod milyen volt a nagyobbik gyerekkel kicsi korában. Főleg, ha úgy meséli el, hogy az előző feleségről negatív dolgot említ.

Lehet, hogy a történetet felturbózza az önigazolás.

Szerintem is valószínű, hogy később jobban tud a kicsivel mit kezdeni. Addig is kérd, hogy vállaljon dolgokat a baba körül. Mondjuk a fürdetést.

Két dologhoz nagyon tudunk ragaszkodni, amiért megdolgozunk, vagy amit elveszíthetünk.

Egyébként én mindkét gyerekemnek szoktam mondani, hogy őt szeretem legjobban a világon. Nem akadnak fenn rajta, elnézik nekem.

A sexhiány tényleg problémának tűnik nekem.