Apám tegnap közölte, hogy elege van belőlem, érettségi után mennem kell otthonról. Mit tegyek?

"Fogalmam sincs, mihez kezdjek?"

Olyan különleges dolgot javaslok, ami magadtól sosem jutna eszedbe: Menj el dolgozni!

Az nem opció, hogy összeszeded magad, normálisan viselkedsz, kibékültök és támogatja a továbbtanulásod?

Ha meg semmiképp sem látod opciónak az egyetemet, akkor legalább egy szakmát tanulj meg az egy év alatt, van egy csomó okj-s képzés, a hasznosakkal elég jól el lehet éldegélni. Meg nyilván közbe menj dolgozni, pl futárkodhatnál, lehetnél pénztáros (bár talán ahhoz is kell valami), éttermi kisegítő stb.

Viszont ez mégiscsak egyfajta kényszerintézkedés, valószínűleg az apa elképzeléseiben is. Az eredeti felállás gondolom az lehetett, hogy a gyereket végigkíséri önállóságig.

Azt lenne jó megtudni, mi vezetettt ehhez. A gond az, hogy néha a tipikusan bátntalmazott gyerekek is ugyanazt a fajta passzivitást tudják felmutatni, mint akik önfejűségből szegülnek ellen, de a tennivalók az előbbi esetben egész mások. Korábbi bántalmazott gyereknek nem sokat segítenek a ridegleválós módszerek, itt jobb lenne inkább a hátteret megnézni. Jó esetben ez az apának is érdeke, úgyhogy ebben talán partner is lehet.

Kérdés, hogy mi volt az eredeti terv, albit fizetett volna egy egyetemvárosban mesterképzés végéig zsebpénzzel? Vagy mihez képest rossz felállás ez a mostani?

Mert egyetemet ebbőla szituból is bőven ki lehet hozni...