Nem féltek a haláltól? Mióta megszületett a babám attól rettegek, hogy nem fogom látni felnőni.

Engem is foglalkoztat a dolog.Ha velem és férjemmel valami történne,ki törödne a gyerekekkel.Utóbbi idöben elég gyakran gondolok rá.

én ezt érzem hónapok óta :S bár még csak 21 vagyok, úgy érzem h a karácsonyt sem élem meg :S depis is vagyok, rossz közérzet, pánikrohamok ... :S

Én a 26-ot éreztem úgy, hogy nem érem meg :) még itt vagyok, 28 múltam :)

Én nagyon félek.Főleg most,hogy a szövettani eredményemre várunk...

Mióta gyermekem van,bennem is erősödött.Próbálok nem gondolni rá,inkább élvezni azt amit még lehet.

Én attól rettegek a babám születése óta, hogy NEKI vagy a páromnak esik valami baja. Ha ez eszembe jut, sírni tudnék férfi létemre. Állandóan hallok olyan történetet, hogy ilyen kis csöppségek meghalnak ilyen-olyan balesetekben, és teljesen tehetetlennek érzem magam.

Én nem, sosem féltem. Lehet azért mert magamon kívül senkihez sem kötődöm, nem tudom, de nem is érdekel, egyedül attől félek, ha újjászületnék (ha van ilyen), akkor valami teljesen más személyiséget kapnék, rosszabat a mostaninál.. Nem akarok másmilyen lenni. :| De öszvissz ennyi amitől félek a halállal kapcsolatban. (na jó, még a fájdalomtól is félek, ha eljön az ideje, lehetőleg fájdalommentesen szeretnék meghalni) 19L

Bár nekem nincs babám, de kb 12 éves korom óta minden szülinapomon sírok, szinte gyásznap. Senkinek se mondom, hogy "jaj holnap lesz szülinapom" vagy bármi... Ilyenkor nagyon érzem, hogy öregszek, és úristen már leéltem az életem 1/3adát, és mi történt benne? Kb semmi :S