Az édesanyám elvárja hogy MINDENT elmondjak neki, mégis csak kioktatni meg lenézni tud. Normális ez?
Nem vagyok mindig az a minta gyerek, nem is vagyok rá büszke, viszont szerintem elviselhető vagyok. Segítek otthon és a fontosabb kérdéseket megbeszéljük. DE nekem is van magánéletem amit jobb szeretnék magam megoldani, nem pedig anyucihoz szaladni mindennel.
Legutóbb, nem kutatott, csak benézett a szekrényembe, és talált egy terhességi teszt dobozt meg pharmatex hüvelytablettát. Tudja hogy élek nemi életet, fogamzásgátlót szedek. Ezek csak a biztosság kedvéért kellettek, ő zaklatott folyton vele, hogy biztos hogy nem vagyok terhes meg stb. És most ki van akadva. Azt mondja megint csalódott bennem. Mikor elmondtam hogy először lefeküdtem a párommal (Mivel ő azt mondta erről szeretne tudni)akkor is annyit reagált: Képzelem milyen nyugodtak lehettek a körülmények. Ágyban párnák közt volt, nem mintha ehhez bármi köze lett volna ezek után szerintem. Amit a szekrényembe talált azt is saját pénzből vettem, nem pedig a tőle kapottat költöttem ilyenekre...Ha bármit elmondok neki, ami problémám van, meg se hallgatja én mit látok jónak, megkezd kioktatni, hogy azt hogy kéne megoldani. Nem tanácsot ad, kioktat. Megtudom különböztetni a két hangsúlyt. Mintha mindig az orom alá dörgölni, ő az idősebb, ő tudja jobban. Én már nem is gondolhatok jóra, még ha ugyan arra is gondolok mint ő, nem akkor is őt hallgassam meg, mert én nem tudhatom. Elég önállónak érzem magam, ezt ő is tudja, és a legtöbb dolgot rám is bízza. Azokat is amikben néha még jólesne a segítsége. Viszont amiben nem kértem tanácsot, abba beleüti az orrát. próbáltam ezt megbeszélni vele, annyit mond rá: Majd ha anya leszel megérted.
17/L
válasza:"Azért kellett, mivel tabletta mellett is becsúszhat az a gyerek, még akkor is ha nem akarják."
Végre egy értelmes 17L éves! :)
Amúgy az én anyám is dettó ugyan ilyen! Az én módszerem az, hogy már nem mondok el semmit sem. Sajnos apám is dettó ilyen! Megértelek, mert néha jól esne, ha csak elmesélhetném, hogy mik történtek velem, de elég sokszor azt tapasztaltam, hogy nem bírják megállni, hogy ne oktassanak ki és hogy ne "írják" elő hogy mit és hogyan csináljak.... Nálam csak ez jött be....
28N
válasza: válasza:Ezt nem tudom...annyit tudok nem édesapám volt az első férfi az életében, meg hogy előtte nem volt komoly kapcsolata, és apummal 18 évesen találkozott. Ezek az infók több kérdésből vannak összerakva, szóval valamilyen kép kialakult, viszont mikor konkrétan rákérdeztem, annyit mondott, majd ha nagyobb leszek elmondja....
De még ha az ő múltjában van a bibi, akkor sem engem kell büntetni érte a bizonytalanságával.
válasza:Én egy idő után arra jutottam, hogy "semmi közöd hozzá", "hagyjál már", "majd pont neked mondom el, úgy is csak lebszni tudsz". Pár év alatt leesett neki a tantusz, manapság már mondok neki dolgokat, de a múltkor is kiakadtam, hogy 23 éves vagyok, külön élek és elmondok anyámnak valamit a párkapcsolatommal kapcsolatban, nem is ismer minden részletet, csak hozzá képzel egy csomó fszságot, aztán elkezd osztani, mikor azt se tudja mi van. Na akkor megint kiakadtam és közöltem, hogy az életben soha semmit nem mondok el neki, mert nincs értelme. Na, erre megint visszafogta magát.
Én nem értem mit gondolnak a szülők, hát józan paraszti ésszel gondoljon már bele, hogy ő olyan embernek szívesen elmondana dolgokat, aki úgy is csak keserű megjegyzéseket tesz majd rá, meg kioktatja és leteremti? Nem? Akkor én miért tenném? Mert úgy hívják, hogy anya? Na ne röhögtessen már, az még nem jelenti azt, hogy el kell viselnem, hogy lefikáz, meg hülyének néz.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!