Az édesanyám elvárja hogy MINDENT elmondjak neki, mégis csak kioktatni meg lenézni tud. Normális ez?

Nem vagyok mindig az a minta gyerek, nem is vagyok rá büszke, viszont szerintem elviselhető vagyok. Segítek otthon és a fontosabb kérdéseket megbeszéljük. DE nekem is van magánéletem amit jobb szeretnék magam megoldani, nem pedig anyucihoz szaladni mindennel.

Legutóbb, nem kutatott, csak benézett a szekrényembe, és talált egy terhességi teszt dobozt meg pharmatex hüvelytablettát. Tudja hogy élek nemi életet, fogamzásgátlót szedek. Ezek csak a biztosság kedvéért kellettek, ő zaklatott folyton vele, hogy biztos hogy nem vagyok terhes meg stb. És most ki van akadva. Azt mondja megint csalódott bennem. Mikor elmondtam hogy először lefeküdtem a párommal (Mivel ő azt mondta erről szeretne tudni)akkor is annyit reagált: Képzelem milyen nyugodtak lehettek a körülmények. Ágyban párnák közt volt, nem mintha ehhez bármi köze lett volna ezek után szerintem. Amit a szekrényembe talált azt is saját pénzből vettem, nem pedig a tőle kapottat költöttem ilyenekre...Ha bármit elmondok neki, ami problémám van, meg se hallgatja én mit látok jónak, megkezd kioktatni, hogy azt hogy kéne megoldani. Nem tanácsot ad, kioktat. Megtudom különböztetni a két hangsúlyt. Mintha mindig az orom alá dörgölni, ő az idősebb, ő tudja jobban. Én már nem is gondolhatok jóra, még ha ugyan arra is gondolok mint ő, nem akkor is őt hallgassam meg, mert én nem tudhatom. Elég önállónak érzem magam, ezt ő is tudja, és a legtöbb dolgot rám is bízza. Azokat is amikben néha még jólesne a segítsége. Viszont amiben nem kértem tanácsot, abba beleüti az orrát. próbáltam ezt megbeszélni vele, annyit mond rá: Majd ha anya leszel megérted.

17/L