Ha a családotokról kellene írni egy verset, akkor mit írnátok bele?

,,Miért, miért lettem e világra, miért?

Ha ily mennykőcsapás, ilyen gyötrelem ért!"

Mármint, hogy miről szólna az a sor (sorok) vagy konkrétan egy ,,mondatot" kérdezel?

Ha az 1. akkor arra tudok válaszolni XD Ki mellett hogyan érzem magam vagy Kit hogy szeretek, esetleg milyen a helyem a családban...stb

Ha a 2. akkor arra sry nem tudok választ mert ezen még nem is gondolkodtam el Xd

Úgy jött s ment anyám, mint négy évszak váltakozása,

s átjáróházkét használva életemet lett ő lelkem egyik

lesújtó kalapácsa.

Nagyanyám, ki életem életének egykori hordozója,

kezdetben nyaranta hónapokat töltöttem nála.

Ám a hónapok hetekké, s majd napokká fogytak,

míg végül én, az unoka véget vetettem eme rabságnak.

Nem voltam oly rendszerető, s soha nem is leszek,

hogy padlómról fel lehessen nyalni az ételt és arcom

tükröződjék vissza, ha egy borsószem vagy a

pillantásom odatéved. Különbségeink mély szakadékot

alkottak, melyet nem én, nagyanyám fagyasztott időbe

karót nyelt viselkedésével.

Nagybátyám s nagynéném élnek, tán vígan, nekem

egyikükhöz sincs közöm, tesznek, amit tesznek

eme világban.

Atyámnak, ki egyedül maradt egy óvodás leánnyal,

lejtmenet s láthatatlan átok tapadt életfonalához.

Küzdött ő, mindent megtett, szeme fénye vagyok,

kincse, minden erőfeszítése. Ám a pokolhoz vezető

út is jószándékkal van kikövezve, végül az, kinek

én vagyok a legnagyobb kincse, csiszolatlan gyémánt

lelkemet millió darabbá törte. Ideges volt, lesz is

mindig, régen az ő lelkét s türelmét szipolyozó, sok

időt elvevő, kevés pénzt hozó munka mocska száján át

távozott hozzám irányítva, melyet gyermekként hamar

felismertem, hogy atyám így adja ki magából, mit bent,

s máshol sem ereszthet szabadjára.

Biztos, hogy beleírnám a macskánkat is...

Együtt etetjük, együtt nyaggatjuk szegényt... meg ha társasozunk, akk. odafekszik hozzánk...

Anyám, apám és öcsém,

ha összegyûlik körém,

már együtt van a család.

Más meg nem tartozik rád.