Fiú-lány tesók. Milyen kapcsolatban vagytok egymással?

A testvérem és én mindketten felnőttek vagyunk.

Anyánk egyedül nevelt minket, az öcsém még nagyon kicsi volt, amikor apám meghalt. Anyám mindig istenítette az öcsémet, saját nevelése, jó anyagból gyúrva, gyakorlatilag kifogástalan. Én problémás gyerek voltam, makacs, szemtelen, lusta, önállóságra törekvő, kevés szeretettel azok iránt, akik velem komiszak, és semmi megbocsátással. Az öcsém meg szorgalmas, segítőkész, szerető szívű és nagyon nagy megfelelési vággyal bír. Ő beteljesítette anyám álmát, én pedig szembeszegültem azzal.

De egy biztos: sohasem irigyeltem az öcsémet, akinek nem ingyen pottyant ölébe anyám szeretete, hanem megdolgozott azért, ami nekem semmit sem jelentett.

Amikor elköltöztem otthonról koleszba, az nagy hasadás volt. Ő maradt és alázatosan szolgált, de a mi kapcsolatunk is megsínylette. Természetesen anyám pártján állt, ahogy ez várható is volt, és sok évnek kellett eltelnie, hogy felnőve, családosan egyátalán megvizsgálja az én szempontjaimat is. Most már tudom, hogy megtette, mert hogy saját családja lett, engem kért keresztszülőnek. Lehet, csak hagyományból, de talán mégsem.

Jó ember lett felnőttnek is. Azt hiszem, kedvelném akkor is, ha nem lenne az öcsém.