Fiú-lány tesók. Milyen kapcsolatban vagytok egymással?

Én 28 éves a testvérem 25.

Nagyon jó a kapcsolatunk és mindig jó is volt. A gyerekemnek ő a keresztapja.

Nem szoktunk veszekedni és nem is tudok rá példát mondani, hogy valaha haragban lettünk volna bármi miatt. Neki egyébként is jó természete van, barátságos és szerény. Családon kívül sincs haragosa, soha nem veszekedik senkivel. Szerencsés vagyok, hogy ilyen öcsém van.

Hát nekem egy bátyám van 19 éves.

Néha nagyon jól alvagyunk megtudunk beszélni bármit(családi dolgok) DE most van barátom és azóta ő kiakadt.. mert hát a haverjával jöttem össze. Azóta beszélni sem lehet vele, kiabál, vergődik.. -.-" És mostmár számítani se tudok rá.

Mindig is azt szerettem volna ha inkább egy nővérem lenne. Szerintem az jobb, de lehet most azért mert nekem fiú tesóm van :D

16/L

Nekem egy öcsém van, 4 év van köztünk. Az a helyzet, hogy ő elég nehéz természet és én is tudok néha makacs lenni. Ebből voltak gondok, úgy kb. 15-16 éves koromig nagyon nem jöttünk ki egymással. Minden hülyeségen összevesztünk, a végén már csak azért is, hogy húzzuk a másik agyát. Persze amíg kicsi volt (óvodás, alsós), addig még aranyos volt, akire vigyázni kell, és a fentiek csak később kezdődtek. Aztán a veszekedések megszűntek, nem tudom amiatt, hogy idősebbek lettünk, vagy hogy ritkábban találkozunk, de mostanra teljesen jól kijövünk egymással, sőt vele tudok a legtöbbet hülyéskedni és a legjobban elbeszélgetni. :)

22/L

nekem is 3 lány tesóm van de kijövök velük főleg hogy több mint 10 évvel idősebbek nálam:D

19F

Nekem egy fiú ikertesóm van. Nagyon jól kijövünk. Össze vagyunk nőve. Vele tudom a legjobban megbeszélni a dolgokat, mert tudom, hogy benne megbízhatok. Természetesen a bizalom kölcsönös. Nekem ő a világon a legfontosabb.

Ez nem mindig volt így. Kb. 10-11 éves korunkig folyton veszekedtünk. Minden apróságért belekötöttünk egymásba.

18/L, a tesóm 18/F

Nem túl jó. Apunak én voltam a kedvence, nekem mindent szabadott, sosem kaptam ki. Én tervezett gyerek voltam, a bátyám a véletlen. Szerintem apu sosem bocsátotta meg neki. Anyukám viszont nagyon sajnálta a bátyámat, hogy apu nem szereti, ezért erősen kompenzált. Ő volt babusgatva, ő volt a jó gyerek. Nekem ez rossz volt, mert ugye egész nap anyu volt velünk, nem apu. Az egész kapcsolatunkat meghatározza ez a dolog a mai napig, pedig már 30 elmúltunk. Ő rettentően irigy rám, hogy én mindent megkaptam aputól (szerinte) ő meg semmit. Azóta már elváltak a szüleink. Én nem azt érzem, amit ő. Pl. én mentem továbbtanulni, amit apu állt, a bátyám nem. De azért, mert nem tanult olyan jól. Ő állítja, hogy azért, mert apu neki nem fizette volna. stb, stb. Mindig mindenre irigykedik, és hasonlóan vélekedik rólam, pedig én nem vagyok irigykedős típus. Pl. szerinte én csak azért mentem férjhez, mert ő megnősült, azért akartam lakást, mert neki is van, azért akartam gyereket, mert nekik nem lehet. Nonszensz. Persze nem tudom, hogy ez függ-e attól, hogy ő fiú, lehet, hogy ugyanez lett volna akkor is, ha lány.

Van egy húgom is, anyukám második házasságából, vele sokkal jobban kijövünk.

Én lány vagyok, nincs fiútestvérem, de a páromnak van egy húga.

6 év van közöttük. a párom másodéves egyetemista, a húga még csak 8-os általánosban.

Régebben sokat vitatkoztak, de mostanában nagyon jól elvannak, nagyon szeretik egymást. A párom tűzbe menne a húgáért. Én is mit nem adtam volna egy ilyen báttyért!

Én is mindig fiútesóra (is) vágytam...