Mit csináljak, ha a húgom borzasztóan kihasználja a párját?

Tudom, semmi közöm hozzá, biztos irigy vagyok, meg rosszindulatú, csak kavarni akarom a sz_rt... Nem így van, sőt, én hoztam őket össze, mert a párja nekem egy nagyon jó barátom, konkrétan óvodás korunk óta jóban vagyunk (27-28 éves korosztály).

A húgomban mindig is volt egy nagyobb adag önzőség, szerintem az első 20 helyen saját maga áll a fontossági sorrendben, minden és mindenki más csak ezután jön.

A párjával is hasonló. Irreális elvárásai vannak, neki mindent is csináljon meg szegény, de őt hagyja békén. Tényleg olyanokat kér/követel tőle, amire normális ember nem is gondolna. Például nagyon szereti a munkáját, neki az az egyik hobbija is. Húgomnak ez nem tetszik, azt akarja, hogy mondjon fel és keressen egy olyan munkahelyet, ahol délután 4-kor feláll az asztaltól és onnantól vele foglalkozik. De legyen meg ott is a milliós fizetés, meg a hosszabb ebédidő, hogy tudja ebédelni vinni, meg azért valamennyire legyen kötetlen is a munkaideje, ha pl. utaznának, ne legyen gond.

Vagy a barátomé a lakás, ahol élnek. A húgom rágja a fülét, hogy adja el, kezdjen bele egy építkezésbe, mert őt zavarja, hogy "nincs elég tere" és hogy abban a lakásban élnek, ahol az ex is lakott még ezer éve... Mondta nekem, hogy vannak megtakarításai, de ma Budapesten építkezni 150 millió alsóhangon. Még ha eladja a lakást, akkor is bőven kellene hitelt felvennie és úgy érzi, hogy a húgom fel sem fogja, mivel jár egy ház felhúzása és hogy az nem megy csettintésre, ahogy ő gondolja.

Ez a gond, hogy nekem panaszkodik ezekről, folyamatosan hallgatom. Mondtam neki, hogy a húgom nem hímestojás, vesszen vele össze az agyament ötletei miatt. Hát de az nem úgy van, mert a húgom azonnal sír, és pakolja a cuccait, hogy ő akkor onnan költözik és nem is mer semmit mondani ezentúl, meg hogy neki ott nincs szava stb. Mindig ez a mártírkodás megy, közben a párja úgy ugrál neki, ahogy fütyül. Kitalálná, hogy ugorjon kútba, azt kérdezné a srác, hogy melyikbe.

1 éve vannak együtt és azt látom, hogy a húgommal egyre inkább elszalad a ló. Anyagilag is kihasználja, nyilván egy kapcsolatban beleférnek az ajándékok, kedvességek, de mondta a barátom, hogy a húgom minden hónapban listát küld neki, hogy mi tetszik neki, miket szeretne és itt nem párezres apróságokra kell gondolni... Vagy simán megrendeli magának a 130 ezres kabátot és erről aznap szól, mikor viszi a futár. Vagy mondja hónapokig, hogy éppen milyen több száz/ezer eurós táska, ékszer vagy akármi kell neki, megkapja, eltelik egy hét és már újabb kiszemelt darab van, ami "nagyon régóta a kedvence" és "tini kora óta arra vágyik és nézegeti minden nap a neten". Mondta, hogy megveszi neki, mert örömet akar neki szerezni, de a húgom olyan természetesnek veszi ezeket, mintha csak egy péksüteményt kapott volna.

Ti mit tennétek?

Egyik oldalról hallgatom a folyamatos panaszkodás (barát), másik oldalról pedig látom, mennyire hülyének van nézve a másik (testvér).

Azt hittem, hogy jót teszek azzal, hogy összehozom őket és az elején még tényleg teljesen más volt ez az egész, ahogy én láttam...