Aggódsz, hogy nem találod meg a másik feled?

En aggodtam regebben. Aztan beadtam a derekam es ugy dontottem, az az igazi, akivel vagyok- holott a lelkem legmelyen tudtam, hogy nem o az, sot!

Betoltottem a 30-at es megtalaltam a masik felemet. Az ex hivta fel ra a figyelmemet tobbszor is...

Hiszem azt, hogy mindenkinek van egy masik fele csak van aki jokor, jo idoben nyitott ra es van aki meg nem. Elengedi, elmegy mellette.

Aggódom, mert negyven évesen egyedül vagyok, és nagyon félek, hogy lekéstem a család alapításáról. Pedig hitem, hogy megtaláltam a másik felemet, aztán ahogy jött a boldogság az életembe, sok együtt töltött év után, hirtelen távozott.

Szóval félek, hogy ennyi volt.

Szerintem ez hülyeség, hogy minden embernek kötelezően van egy másik fele... Vagy ha mégis van "másik fél", akkor biztosan nem csak egy!

Gondolj bele! Ha az egész világon mindenkinek csupán egyetlen egy igazi társa lenne, akkor szinte lehetetlenség lenne megtalálni! Ezen kívül nem lennének boldog párok körülöttünk, ahol működnek a dolgok... Na már most, én ismerek azért jó pár olyan párocskát, akik nagyon szeretik egymást és rendben mennek a dolgaik... Nem rózsaszín habcsók mese, mert mindenhol vannak gondok, de ott vannak egymásnak, támogatják egymást jóban-rosszban és mindenki tudja, hogy boldogok együtt! :)

Remélem én is találok majd egy igazit...egyet a sok közül! ;)

Én csak attól, h. ha találok valakit aki normális, de mégsem szeretek belé, vagy h. kiszeretek a mostani páromból.

25/l

Elisabeth Clare Prophet az írja a Ikerlelkek és lélektársak ( vagy valami hasonló) c. könyvében, és Müller Péter is ezt írja, hogy igen, mindenkinek van egy ikerlángja, egy lélek-társ, akivel ő együtt indult, és majd egyszer együtt megérkeznek. Csakhogy ehhez több inkarnáció (a léleknek egy földi emberben való megtestesülése)kell, sőt sok inkarnáció. És addig az embereknek át kell élni a sok életet különféle társakkal, mindegyik inkarnációban tanulni kell valamit attól, vagy azoktól, akivel vagy akikkel akkor vagyunk. Lehet, hogy az igazi ikerlángunkkal is töltünk egy vagy több inkarnációt. Lehet, hogy egymásnak testvérei, szomszédai, szülő-gyerek, vagy bármilyen rokonai, barátai vagyunk olykor olykor, lehet az is, hogy ellenségei. Tehát jónak és szeretőnek kell lennünk a mellénk adott emberekkel, mert tudjuk, vajon nem ő az-e éppen. De ha tudjuk, hogy nem ő az, akkor is tanulnunk kell egymástól valamit, azért vagyunk együtt.

Aztán ha sikeresen kijártuk az iskola összes osztályát, akkor egyesülünk az eredeti ikerlángunkkal, és Istennel. Én ebben a tudatban élek, ilyen könyveket olvasok, ilyen felfogású emberektől tanulok, és ez a felfogás boldoggá tesz, jól, szelíden, kedvesen vezéreli az életemet.