Honnan tudod, hogy azért ragaszkodsz valakihez, mert sosem teljesen a tiéd, vagy tényleg olyan értékes az illető, amilyennek találod?

Eddig (férfi-nő kapcsolatokban) úgy éreztem, tudatában vagyok, hogy igen, az illető azért olyan baromi vonzó, mert mindig kicsúszik és sz*rik a fejemre. De most baráti kapcsolatban értem el egy ilyen dilemmához. Van egy lány, akit én ritka értékes személynek találok, nagyon okos, kedves, jószívű, viszont elég komoly és visszahúzódó. Kevés embert enged közel magához. Nekem rég óta feltett szándékom, hogy szeretnék közelebbi barátságba kerülni vele, de sosem sikerül. Illetve, amikor azt hinném igen, rájövök, hogy jóformán csak udvarias, vagy kötelességtudatból barátkozik, vagy tudom is én.. A lényeg, hogy hiába sértődök meg néha, és "hagyom a fenébe", aztán újra jön tőle egy gesztus, és ismét föllelkesedek. A lényeg, nála már nem tudom, hogy azért "akarom annyira", mert sokkal értékesebbnek látszik ettől a titokzatosságtól, távolságtartástól, vagy tényleg nagyon jó ember és gazdagabb lennék, ha a barátomnak tudhatnám.

Ha van valakinek hasonló tapasztalata erről, vagy véleménye..