Kiket szokás meghívni diplomaosztóra?

Normális esetben a diplomaosztó zártkörű esemény lenne. Az egyetem ad diplomát a saját hallgatójának. Külsősöknek, pl rokonoknak semmi köze hozzá! De valamiért (talán azért, mert az emberek szeretnek a kelleténél nagyobb felhajtást csapni bizonyos dolgok körül), ez egyetlen egyetemen sem így szokás, mindenhol hívhatnak vendégeket a hallgatók. Egyes helyeken korlátozott számban, máshol korlátlanul.

Én 2004-ben végeztem Veszprémben. Akkor és ott nem korlátozták a vendégek számát. Én mégsem hívtam volna meg magamtól senkit. Nincs közük hozzá, és egy ilyen szép napot nem kellene rokonok jelenlétével elrontani. Az én elképzelésem az volt, hogy az egyetemre egyedül megyek, és utána otthon négyesben ünneplünk: anyám, apám (aki már akkor nem velünk élt, hanem a válóok nővel), öcsém és én.

Anyám elképzelése viszont más volt, ő mindenféle rokont oda akart csődíteni: nagyszülőket, keresztszülőket, unokatestvéreket. Mondtam neki, hogy én kapok diplomát, én mondom meg, hogy ki jöjjön és csak négyesben ünneplünk otthon, az egyetemre meg egyedül megyek. (Anyámnak egyébként nincs diplomája. Gimnáziumi érettségije van.) Erre azt mondta, hogy ezt nem tehetem meg a családdal. Mondtam, hogy igenis megteszem, mert a diplomaosztó nem családi, hanem egyetemi ügy. És nem voltam hajlandó meghívni senkit. De anyám addig erőltette a dolgot, hogy kénytelen voltam engedni, mert nem hagyott más lehetőséget, ugyanis elkezdte diktálni a meghívó leveleket a rokonoknak.

Ekkor már kénytelen voltam a leveleket megírni, de próbáltam kompromisszumot kötni: meghívom a rokonokat az otthonunkba, de az egyetemre egyedül megyek. És nem kérek meghívót senkinek. De anyám erre is azt mondta, hogy ezt nem tehetem meg velük. Mit szólnak hozzá? Mondtam, hogy nem érdekel, én mondom meg, hogy ki legyen ott. De anyám a kifárasztásos módszerével kényszerített, mindennap megkérdezte, hogy kértem-e már meghívót, amit elküldhetünk a lediktált levelekkel. És amikor azt mondtam, hogy nem, akkor mindig elkezdett velem veszekedni.Ezért kénytelen voltam kérni, hogy ne veszekedjen velem.

Így az összes rokon odacsődült az egyetemre. Akkor még volt egy utolsó próbálkozásom, hogy legalább egy kis dologban tudjak érvényesülni. Megmondtam mindenkinek, hogy csak az jöhet be, aki nem fényképez. De aztán mindenki fényképezett, apámmal az élen, aki direkt úgy helyezkedett, hogy lássam, hogy fényképez és még feltűnően vigyorgott is hozzá.

De legalább annyit elértem (mert azzal anyám is egyetértett), hogy apám a nője nélkül jött a diplomaosztóra.

#11: rengeteg a frusztráció benned, valahol jogosan, de a kérdés nem erről szól.

Sokan csak jelentős szülői támogatás mellett tudnak egy diplomát megszerezni, ráadásul még mindig az a korosztály ez a szülők esetében, akinél nem evidens, hogy legyen diplomájuk. Ezért teljesen jogos, ha legalább ők részesülnek a sikerből, és a legtöbb gyerek igényli is ezt.

Hát igen... nem mindenki érzi azt, hogy a családja jelenléte tönkreteszi a nagy napját... azért a 11-es nagyon szélsőséges esetet vázolt.

Mi szeretjük egymást, és örülök, hogy sokan ott voltak.

#11 vagyok. Most úgy fogalmazok, hogy szerinted is válasz legyen a kérdésre, bár szerintem az volt az előző történetem is.

NINCS OLYAN, hogy kit szokás meghívni, egyrészt azért, mert minden egyetemen más a létszámkorlát, itt is olvashattunk 2, 3, 4 fős korlátról és korlátlan meghívásról is, másrészt azért, mert ahogy leírtam, az emberek elképzelései is eltérnek egymástól (pl anyám véleménye az enyémtől, és sikeresen rám erőltette a sajátját, semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó). Tehát ezt nem lehet így felsorolni, hogy X-et, Y-t illik meghívni, de Z-t már nem. Ez a válasz a kérdésre.

A kérdezőnek meg azt tanácsolom: bízd a testvéredre, hogy kit hív meg, ez az ő magánügye, ha meghív téged, akkor örülj neki, de a meghívás az ő saját, egyszemélyes döntése legyen, mindenféle családi befolyás nélkül! És ha nem családtagokat hívna meg, hanem a barátait, vagy egyedül menne a diplomaosztóra, az is teljesen normális, azt is szó nélkül el kell fogadni, mert ehhez a döntéshez csak neki van köze.

Nekem anyukám, másoduncsitesóm(éppen nálunk volt), legjobb barátnőm(egy szakon voltunk kis csúszással) és a párom jött el. 2017-ben végeztem. Jól éreztük magunkat utána, ebédeltünk, koccintottunk egyet, szép emlék maradt. Maga a diplomaosztó olyan unalmas volt, hogy mire szólítottak, már félálomban voltunk. :D

Ez nem volt egy hagyományos felállás, nekem ők a szűk család (uncsitesón kívül, de jólesett, hogy ott volt:)), mégis mindenki jól érezte magát. Nincs kőbe vésve, kit hívj. Hogy hány főt lehet, egyeteme válogatja.

Mi fejenként 3 meghívót kaptunk.

Nos, ebből az lett, hogy senkit nem hívtam el, ugyanis apám nőjét nem akartam ott látni (nyomós okkal), apám nélküle nem jön, a féltestvérem nem jöhetett (mert az mostohaanyám nem engedte el)...

A többi rokon meg random összekapott, hogy "de hát ha őt igen, akkor engem is, és mi az, hogy nem?" - nem értették a LIMIT lényegét :D