Volt már, hogy gyerekként egy felnőtt rád beszélte a hazugságot? Mi lett belőle?

Teljesen érhető. A végén még eljárást indítottak volna nagynénéd ellen, kiskorú veszélyeztetése miatt, pedig ilyen apró figyelmetlenség bárkivel előfordulhat, hiába lesz nagy a következmény. Ha tudnád hány meg hány gyerek került már hasonló helyzetbe, meglepődnétek. Csak itt ilyen véranyu mindenki, aki soha egyetlen percre sem vette le a szemét a gyerekéről.

Az én családomban mondjuk speciel nem emlékszem ilyen füllentésekre, de biztos, hogy volt.

1-es, nem "véranyuság".

A gyereken mindig rajta kell, hogy legyen az ember szeme (ha gombelemet evett volna a 3 éves, akkor rosszabbul járt volna).

Az más kérdés, hogy a saját csecsemője mellett miért volt még egy 3 és egy 4 éves rábízva a nőre.

2

És ez sikerült már valaha akárkinek is? Hogy 30 mp-re is, de nem lankadt a figyelme évek alatt? :D Vicc kategória.

Nekem sokat kellett hazudoznom, mert anyám megparancsolta, nehogy mások megtudjanak "ciki" dolgokat rólunk pl. azt hogy vernek.

A te esetedben viszont ez valamilyen szinten érthető.

Tényleg mindenkinek kerül veszélyes helyzetbe a gyereke ehhez hasonló bénázások miatt. Legalapabb eset: megszerez valamit, amiről úgy tudtad, hogy azt úgysem éri fel, vagy úgysem tudja kinyitni, azt hitted, lehetetlen. Második alapeset: rohadtul eszedbe sem jutott, nem is tudtad, hogy az a valami ott van, csak mikor már a gyerek megragadja, vagy már a baj is megtörtént. Harmadik alapeset: pislogsz, vagy elmész vécére... Kivédhetetlen, hogy ilyesmi előforduljon, kivéve ha egy gumiszobában éltek, ahová csak a kaját adagolja be valaki kívülről egy kis lyukon. Legfeljebb ha szerencséd van, minden ilyen helyzetet pont sikerül megmentened, mielőtt beüt a krach (pl. pont felpillantasz a pelenkázásból, és kiordítod a gyerek kezéből a fecskendőt, mielőtt meginná a gyógyszert). Pont emiatt nem hiszem, hogy eljárás lett volna belőle.

Amikor mi vittük a gyerekünket kórházba, mert hagytam játszani egy régi, "a gyereknek kinyithatatlan" biciklilámpával, és egyszercsak a lámpa nyitva volt, és nem volt benne elem (addig sem világított, de nem tudtam, hogy amúgy is üres volt-e az elemtartó), én azonnal bevallottam az orvosnak, a sírás határán, hogy ez volt, és mekkora barom voltam. Nem tagadtam. Nem volt belőle semmi. A gyereket megröntgenezték, nem volt benne elem, mert a lámpában sem volt elem.

De át tudom érezni, mi az a rettegés, pánik és önvád, ami miatt van, aki tagad. A nagynénéd ezért kényszerített téged hazugságra. Ami neked rettenetes élmény, teljesen megértelek. És igazad van benne, hogy ez tényleg nem bagatell dolog, mert a szenvedőre, az áldozatra kellett áttolnod a hibát, és ez nagyon nagy morális krízis, főleg ijedt gyerekként, főleg mikor nagyon komolynak és félelmetesnek látod a következményt. Ráadásul láttad, mi történt az unokatesóddal, és félhettél attól, hogy neked is lesz valami nagy bajod, mert te is ittál belőle, mégis le kellett tagadnod, és nem kaphattál megnyugtatást. Tényleg csúnya hiba volt a nagynénédtől, hogy hazugságra kényszerített, de mondjuk a konkrét esetet tekintve örök haragot nem tartanék emiatt.