Akit gyerekként dolgoztattak, meg kellett dolgoznia mindenért, az felnőttként hogy éli meg? Hátrány volt vagy előny? Most miképpen gondolsz erre?

Nekem nem volt gyerekkorom úgyszintén. Általánosból hazajöttem, míg más tanult és utána játszott vagy tévézett, esetleg a szerencsésebb nintendózott vagy a kommodort nyomta és sötétedésig kint volt az udvaron.... volt nyúl, tehén, csirke, kacsa, disznó, kis konyhakert, nagy kert... volt ott dolog bőven. Mindennap hulla fáradt voltam, az iskolában. Hétközben tanulás, készülés otthon kizárva, kihajtottak dolgozni, amíg apám haza nem ér a munkából ennek meg annak meg kell lennie. Maximum a téli estéken volt nyugalom és tanulás, tévézés.

Nyári szünet, nyaralás... felnőtt fejjel tudtam meg milyen az.

20 éves koromra a korai kemény fizikai munkától állandóan fájt a derekam, a hátam. 30 évesen gerinc sérvel diagnosztizáltak.

19.12-es, számos példa mutatja az ellenkezőjét, sokan pont azért lettek felnőtt korukban talpraesettek, teherbíróbbak a társaiknál, mert nem "kis istenként" nőttek fel, hanem mert már gyerek korukban is kaptak feladatokat a koruknak megfelelően. Elenyésző olyan példát látok az ismerőseim közül, akik úgy nőttek fel, hogy otthon semmit se kellett csinálniuk, de felnőtt korukban megtáltosodtak, olyat viszont sokat, akik nehezen találják a helyüket és szinte világfájdalmat éreznek a munka miatt, mert felnőtt korukig a széltől is óvták őket. Természetesen van sok olyan, aki nem fogja a szülői mintát tovább vinni és pl nem akar állatokat tartani, kertet művelni, de csinál helyette valami mást, a lényeg, hogy feltalálja magát.

Annak még nem nagyon látni a következményét, mi lesz azzal a generációval 10-20 év múlva, aki úgy nő fel, hogy otthon nem kellet semmit csinálni, ez még csak jön, de azért már vannak jelei.

19-es, ez a te véleményed, én pedig máshogy érzem. De azért nem kell sivár lelkületűnek nevezni, az örökségről pedig egy szót sem írtam, nem is érdekel. Kicsit eltévedtél.

18-as voltam.