Válás után mennyire tartjátok a kapcsolatot a volt házastárs családjával?

#11

10-es vagyok. Nem fogok ilyen baromságot magamba tudasítani, mert nem így van. 15 éves voltam amikor bekerültem a családba. Az első perctől kezdve kedveltek és szerettek. A sogőrnőmmel olyan jóba lettünk kb 15 év alatt, mintha testvérek lettünk volna. Az anyósom a második anyám volt, apósom pedig jobb apakép és pót apa volt mint a valódi apám.

Szerintem a gyász annyira megviselte őket, hogy összetörtek.

#12

Így múlik el a "nagy szeretet" általában.

#13

Szerintem valami sántít. Bár soha nem voltam sem özvegy, és válni sem váltam, de ha ilyen nagy lett volna irányába a szeretet, ahogy előadja, akkor nem hagyják magára a gyász kellős közepén. Ráadásul pont azok, akikkel maximálisan együttéreznek. Nekik a fiuk, testvérük volt, nekik meg a fiuk házastársa.

#14

Szerintem sem volt ott annyira nagy szeretet az irányàba, csak könnyebb ezt gondolnia. Túl fájdalmas lenne a valóság, inkább megmagyarázza, hogy most se kelljen szembesülnie vele. Kb. mint amikor a csalót mentegetik minden kitalált hülyeséggel, csak ne kelljen meglátniuk azt, hogy valójában milyen a jelleme.

#15

Kb. azt tudom elképzelni, tipikusan az művelt, megjátszós értelmiségi, konfliktus kerülő család lehet(ett) akik még véletlenül sem mutatják ki mások felé a valós véleményüket...

#18

Én csak azt nem értem, hogy ok, te nem vagy közülök való. De az unokájuk is ott van. Én sem kedvelem a menyem, mellette a fiam is egy idióta lett és nem igazán keresem őket, de ha az unokámnak segítség kell, vagy nekik se annak köze van az unokámhoz, akkor azonnal ugrok. Félreteszem az ellenérzéseimet és a gyerek érdekeit figyelem csak.

Az ilyen nagyszülőket, úgy általában bármelyik rokont főleg egy apa milyen szar ember lehet egy beteg gyereknek sem segít.