Mit csináljak Anyámmal?
Anyám és én nagyon jóban voltunk egymással, büszke voltam és felnéztem rá, a legjobb barátnöm volt. Kb. egy éve nagyon megváltozott, elutasító lett és elkezdett hazudozni és titkolózni, késöbb kiderült, hogy pasija van és el akar vállni Apámtól. Akkor elkezdödtek a vállási egyezkedések amit nagyon csúnyán kezelt, fenyegetözött, követelt! Már minket is bele vontak (hármnam vagyunk testvérek) mert nem tudtak megegyezni, Anyám úgy gondolta, hogy áldozzuk fel az otthonunkat mert neki pénz kell, és addig beköltözne hozzánk az új pasijával mert nekik nincs hol lakni, mert ö nem ad ki albérletre pénzt, (szerintem ezzel csak fenyegetözött) de minden esetre elérte, hogy komoly kölcsönt kellett felvennünk, hogy kitudjuk fizetni, nekem is és a nagyobb testvéremnek is mert Apám nem kapott volna ennyi pénzt egyedül.
Azóta, hogy kilett fizetve mi keményen próbáljuk törleszteni az ö új életét, ö pedig éli tovább.
Èn nagyon haragszom rá mert soha nem gondoltam volna ezt Anyámról, hogy így eldob minket és, hogy ennyit ért neki a mi barátságunk. Tesómékat szokta hívogatni, néha pénzt is ad nekik, azt mondják, hogy ha már csak erre képes akkor kihasználják, én sajnos erre nem vagyok képes, hála nem is vagyok rászorúlva az ö pénzére, de akkor se tudnám ezt csinálni mert nagyon haragszom rá, hogy a saját Anyámban sem bízhatok, mert még az is kiderült, hogy sokszor hazudott nekem és ez nem az elsö pasi az életében.
Azóta nem keressük egymást kb. fél éve, de sajnos amennyire utálom annyira hiányzik is mert az Anyám és vissza szeretném kapni, próbáltam már beszélni is vele és akkor jöttem rá, hogy ö már nem ugyan az az ember!
Mondták már sokan, hogy próbáljak beszélni vele vagy majd az idö segít. Beszélni biztos nem fogok vele mert ebben hasonlítok rá én is makacs vagyok és különben is úgy gondolom, hogy neki több veszteni valója van és neki kellene próbálkoznia. Az idö abban bizok én is, egyszer már segített remélem most is fog, de most még nagyon friss és nagyon bánt, az álmaimat is csak ez tölti be, szeretnék már túl lenni rajta, jobban érezni magamat! Ilyenkor irigylem a tesómékat, bár nem értem meg, de ez az ö döntésük. Apámat nagyon sajnálom, mert öt viselte meg szerintem a legjobban ez az egész, de ahogy ö is szokta mondani, hogy mi ott vagyunk neki és ezért még érdemes talpra állni és folytatni tovább.
Hogyan lehet ezeket a dolgokat túl élni és folytatni tovább és újra megbízni és hinni?
Elöre is köszönöm!
válasza: válasza:Szerintem inkább hagyd!
Ha ő mint anya rátok kényszerítette a hitelt, hogy ő boldog legyen, ne is haragudj de az már nem anya...
Ő távolodott el tőletek, ezért neki kell lépni is először.
Ne add meg neki azt az örömöt, hogy futsz utána!!!
Anyud megváltozott, és már nem lesz olyan mint régen (sajnos), ez miatt fölösleges is stresszelned magad. Engedd el! Tudod mindig a bajban mutatkozik meg az igazi barát! (pl.: apud mondása)
Tesóidnak meg igaza van! Kérjetek pénzt tőle, és fizessétek ki abból a törlesztőt! Végülis ő kapta az összeget nemde? Amúgy tesóid mit csinálnak a pénzzel?
És hány éves vagy, hogy már egy tartozásba taszítottad magad?
Elöször is nagyon köszönöm a válaszokat!
A kisebb testvérem most töltötte a 18. évét, a nagyobb testvérem 28 éves, és jómagam 25 éves.
Szerencsére én külföldön dolgozom lassan már két éve, a nagyobb testvéremet is most sikerült kihoznom, az itteni fizetésböl könnyebben tudjuk fizetni a részletet, amibe persze Apám is bele ad, próbálunk takarékoskodni, hogy azért minnél hamarabb letudjuk a hitelt. Bízom benne, hogy sikerül és ezt a részét is elfelejthetjük, és az otthonunk is megmaradhat.
Tesóimnak most kell megtanulniuk takarékoskodni, és kicsit vissza venni az igényekböl, fel kell nöniük.
Még Anyám mondta egyszer nekem, miután eltetmettem a volt völegényemet 9 év után, hogy a pofonok után lesz valakiböl felnött, lehet van benne valami?!
válasza:Hát talán boldogtalan volt édesapáddal. Talán már korábban is ment volna, csak megvárta míg felnőttök.
Nem hiszem, hogy titeket akart eldobni. Elég perverz dolog lenne, ha egy társat akarnál helyettesíteni.
Ha a szülő gyerek kapcsolat megromlik ,szerintem a gyerek veszithet többet. A szülő már kialakult felnőtt volt a gyerek elött is. Úgy is élhetett volna, lehetett volna boldog.
Édesapádnak biztos nagy segitség, hogy vagytok, de biztos te is azt akarod majd, hogy majd tőletek függetlenül is akarjon élni.
Ha az perverznek számít, hogy jól esne, hogy a saját Anyám hetente vagy havonta egyszer felhívna vagy megkeresne, hogy élek e még és mi van velem, akkor igen talán perverz vagyok. Meg van mindenkinek a saját élete nálunk is, de a család akkor család ha idöközönként szakítanak néha egy kis idöt a másikra, vagy ami fontos és lényeg, hogy ha baj van ott vannak egymásnak!!!! Én ott voltam, nem élt vele!
Az hogy elvállik Apámtól az az ö döntése, sajnálom mert rossz az amikor az ember szülei elvállnak, de még senki sem halt bele, csak én úgy gondolom, hogy ezt lehet normálisan is kezelni nem fenyegetözni és nem ellenségnek tekinteni a másikat.
Apám ebben a részében a legkorrektebben járt el mert azért nem felejtette el, hogy 30 év van mögöttük.
Hogy ki mit veszíthet? Még mindig úgy gondolom, hogy ö többet, de hát kinek mi a fontos, ezért indulok ki magamból, én bele pusztúlnék ha nem láthatnám a gyerekem sikreit, vagy az esküvöjét vagy az unokámat stb. mert jobbik esetben ha nem is mind de pár biztos, hogy el fog jönni mert erre neveltek, hogy megálljak az életben.
És netán ( még mindig magamból indulok ki) megérnék egy olyan kort amikor már nem olyan önálló az ember és még mindig nincs bátorságom felkötni magam, akkor jobban örülnék ha a családom mellett nem pedig egy otthonban vadidegenek közt kellene élnem.
válasza:Nem akartalak bántani a perverz megjegyzéssel. Csak arra céloztam ,hogy önmagában az, hogy anyád másik társat talált, még nem téged ,a gyerekét dobta el, még nem a barátságotokat alázta le. Az eddigi társát hagyta el.
És önmagában az, hogy kérte a részét a házból, az sem jelenti ezeket. Minden válásnál van vagyonmegosztás. Ez normális.
A válások hangulata is elég szörnyű. Ez nem normális, de sajnos legtöbbszőr így van. Sajnos megérzik a gyerekek is. A ti esetetekben még jobban, hiszen be lettetek vonva az anyagiakba, és édesapátok úgy tünik érzelmileg is komolyan támaszkodik rátok.
Te ismered anyukádat. De én kötve hiszem, hogy ne sajnálná, hogy fájdalmat okozott nektek. Csak lehet hogy úgy gondolja, hogy ez mégis így volt a legjobb.
Lehetne rosszabb is:
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
válasza:Hogy kinek van több veszíteni valója: Tényleg segiteni akarok , nem bántani.
De szerintem az én identitásomat alapvetően határozzák meg a szüleim, a gyerekkorom. Az ösztöneimben, a tudatalattimban, az elveimben mind ott vannak.
Ha haragszom valamelyik szülőmre olyan mintha magamra haragudnék.
Nagyon fontosak a gyermekeim és igaz, hogy a feléjük érzet szeretetem betölti az egész lényemet, de nem azt érzem hogy én ők vagyok.
A tinédzser lányom vágta a fejemhez: Anya benne vagy a fejemben!
Az én fejemben is benne vannak a szüleim, de a lányom nem.
Pedig szeretem, és benne van a szívemben, de az én tudatomban az anyaság csak egy rész, amit szintén sokmindenben az én anyám határoz meg.
Szóval szerintem saját magad miatt békülj ki anyáddal.
(Bocsi ez bonyolult volt, de sokkal inkább érzem mint tudom, de az biztosan)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!