Az jogos, hogy azért nem tudhatok a testvérem haláláról, mert össze voltunk veszve és nem beszéltünk?
Az öcsém meghalt, öngyilkos lett.
Nyolc éve nem beszéltünk, mert össze voltunk veszve: nem akarta kivenni a részét sehogy se a szülők gondozásából, a hagyatéki tárgyaláson meg verte a mellét és követelte a jussát. Csak rokonoktól, közös ismerősöktől tudtam róla ezt azt: hogy feleségül vette a sógornőmet meg gyerekük is született (kettő gyerekük van, de a kicsiről csak most tudtam).
Sógornőm nem akarta nekem elmondani, hogy miért lett öngyilkos, mondván ha eddig nem érdekelt a testvérem, akkor ezután se érdekeljen (mintha ők nagyon kerestek volna engem). Attól, hogy haraggal váltunk el, és ott tett nekem keresztbe, ahol csak tudott, mert egy mocsok számító dög volt, attól még a testvérem volt, akivel együtt nőttem fel, együtt ökörködtünk és rosszalkodtunk, stb.
Mi az, hogy le se szrtam egész életében? Gondolkozzatok már!
A tesóm volt, miért szrtam le egész életében? 33 éves volt, 8 évig nem beszéltünk, ő tiltott le mindenhonnan, ő nem volt kiváncsi rám, most nekem akkor évekig kellett volna utána kuncsorognom, hogy ő beszéljen velem, amikor ő hagyott ott a kakiban? 2 gyerek mellett pelenkáztuk anyámat, a férjem egy időre munkaképtelenné vált, kértem, hogy segítsen anyagilag és hátat fordított. Utána még felvettem a kapcsolatot vele, és nem akarta. Akkor ki szrt le kit?
Honnan veszitek, hogy leszrtam? Nem szrtam le, kicsiként pelenkáztam meg etettem, vittem oviba meg suliba, a testvérem volt bssza meg, 8 évig nem beszéltünk, nincs mit utána örökölni, ami nem is érdekel. De köszönöm szépen :)
Nem kívánom nektek azt a fájdalmat, amit én érzek. A véleményeteket kértem, igen, de nem ítélkezés formájában. És akkor még felhozzátok az örökösödést is, meg hogy én játszom magam, engem nem érinthet meg az öcsém halála? Ja, nem. Csak a pénz után sóvárgok.
Amikor írtam a válaszomat, a 21. és 22. kommentet nem láttam.
Lehet más beadná az anyját-apját mindenhova, amit teljesen meg tudok érteni, de nekem nem lett volna szívem ezt megtenni. Mint ahogyan a sok fogyatékos gyereket is nevelik a szülei, mert ők se bírják beadni még hétköznapra se sehova. És attól még nem leszek áldozati bárány, hogyha kimondom, hogy rohadt nehéz volt, mert az volt, és ezt se kívánom senkinek, hogy azt a szülőt, akire felnézett, látja szép lassan leépülni, és látja, hogy egyre gázabb és gátlástalanabb dolgokat csinál. És attól se leszek áldozati bárány szerepbe, hogy az öcsém lökhetett volna egy huszast havonta, hogy annyival könnyebb legyen, mert egykor őt is pelenkázták, vele is éjszakáztak, érte dolgoztak, órákon át tanultak vele, és még az utolsóból is kisajtoltak mindent, hogy nekünk jobb, könnyebb legyen, őt is szerették, óvták, féltették, segítették, sokszor erejükön felül. Hiába diktálta az akkori nevelési elv, hogy szidással meg fizikai erőszak alkalmazásával kell nevelni a gyereket, ők ennek nem engedtek, és inkább kedves szavakkal ösztönöztek bennünket. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen jó szüleink voltak, és igazán lökhetett volna nekünk 20 000 forintot, vagy csak 2 000 forintot havonta.
Ez az utolsó kommentem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!