Szakács férjem állandóan a főztömet kritizálja! Már marhára unom! Mit csináljak? Ti mit tennétek?

Érdekes válaszok születtek, sokban érzem a konfrontációt, ami ilyenkor teljesen felesleges, és szerintem csak a helyzet eldurvulásához vezet.

A párodnak egyetlen nagyobb gondja van, a tökéletességre való törekvés. Persze, ez is csak a te szempontodból gond, lehet, hogy neki annyira természetes, hogy észre sem veszi. (Tehát neki nem probléma.)

A te problémád, hogy gyenge az önértékelésed, ezért úgy érzed rá vagy szorulva az övére. Dicséretet vársz tőle. Ő viszont őszinte kritikát ad, a tökéleteshez viszonyítva, ahogyan magával is tenné. (Felteszem magával szemben éppen ilyen szigorú, ez így szokott lenni, magam is küzdök ezzel.)

Én így látom most, az eddig leírtak fényében. Ha igazam van, akkor ez viszont sima kommunikációs probléma, és viszonylag könnyen orvosolható. Meg kell mondani neki, hogy te dicséretre vágysz, nem kritikára! Ilyen egyszerű. A többi azon múlik, mennyire jön nála mélyről a kritikai hajlam? (Valószínűleg igen, mert ilyenkor a tökéletességre való törekvés kényszeres.) Ha mélyről is jön, de szeret téged, akkor majd tompulni fog a kritika éle, és néha talán eljut oda is, hogy meg fog dicsérni. Ne feledd, ez nehéz neki! Legyél vele türelmes! Ahhoz, hogy ez megtörténjen, először viszont neked kell szólnod, hogy ezt akarod, mert ő szakács, nem pedig gondolatolvasó, és jelenleg azt feltételezi, hogy te is a tökéletességre törekszel, ezért kritizál. (Ami megint csak nem feltétlenül rossz. Attól lesz az, hogy te nem ezt akarod. Ha te is kényszeres tökéletességre törekvő lennél, akkor például jó is lehetne, hiszen van valakid, aki meg meri neked mondani őszintén, amit gondol. A nagymamájával látod, nincs ilyen őszinte viszonya. Ott színlel. Ennek az őszinteségnek akár örülhetsz is, ha akarsz, ez csak rajtad múlik!) :)

Mindkettőtöknek nyitva az út, tudtok fejlődni, ha akartok. Ezt a kérdést pedig meg lehet oldani jó kommunikációval. ;)