Hogyan segíthetnék hogy túltegye magát?
Figyelt kérdés
Párom családja egyszerűen mérgező. Nem fogom nagyon túlbonyolítani csak 1-2 dolgot írok hogy mégis mik történtek: kitúrták az örökségből, amikor 18éves volt és még nem gondolkodott felelősségteljesen akkor hitelt vettek fel a nevére amit nem fizettek, testvérét mindig előtérbe helyezték ezért állandó megfelelési kényszere volt, önértékelési problémái voltak stb. Ami a személyiségüket illeti, vannak ismerőseik, de talán egyetlen egynél nem történt hogy ne beszélték volna ki. Próbáltuk rendezni velük a kapcsolatot, meghívni őket, közelebb kerülni, de nem láttam változást és odáig fajult, hogy engem is megsértettek, így megmondtam nekik mi a problémám. Erre az a válasz jött hogy befolyásolom a párom, ki akarom sajátítani, nem vagyok normális, sértegettek és mindenért én voltam a hibás. A szülők és párom huga közt majomszereteti kapcsolat van, minden nap együtt vannak, egyiknek sincs saját élete így természetesen mind ugyanazt fújják. Egyetlen hibájukat sem képesek belátni így arra jutottunk ami nem megy, azt nem kell erőltetni és legjobb lesz ha megszakítjuk velük a kapcsolatot. Viszont érthetően a párom rosszul viseli, mégiscsak a szülei. De a kapcsolattartás még mindig több negatívumot hoz, mintha nem állnánk velük szóba. Szerintetek hogy tudnék segíteni a páromnak, hogy hamarabb túl legyen az egészen, valamint gondoljátok hogy működhet a teljes kizárás az életünkből? Volt valaki hasonló helyzetben?2022. dec. 16. 10:33
1/9 anonim 
válasza:
válasza:Igazándiból az ilyesmit - bántalmazó szülők, ahol ő volt pluszban a feketebárány -, csak terápiás helyzetben lehet feldolgozni. (Ezzel nem akarom leszólni a segítőkészségedet, de te nem vagy szakember, és érzelmileg is bevonódnál. Szóval jobb ebből kimaradnod.) De abban tudod támogatni, hogy szakember segítségét kérje. Aztán majd ő eldönti, hogy hol és hogyan húzza meg a határait. Sajnos vannak helyzetek, amikor csak a végleges szakítás a megoldás; de ehhez is meg kellene erősödnie a párodnak lelkileg. Szakember segítségével.
2/9 anonim válasza:
válasza:Annyit még megírok, hogy én is sokáig próbáltam - pusztán gyermeki szeretetből - rendezni a szüleimmel a kapcsolatot. De amikor mindenért is engem hibáztattak és a saját felelősségüket nem vállaltak, be kellett látnom, hogy ennyi volt. Elsirattam azokat a szülőket, akiket megálmodtam magamnak és a szakítás végleges lett. (Ezért is én voltam a hibás, de már nem érdekelt.)
(Előző voltam)
3/9 anonim 
válasza:
válasza:Igen, szakember kéne ehhez aki segít.
4/9 anonim válasza:
válasza:Sajnos én pont hasonló helyzetben vagyok. Hány évesek vagytok?
A helyzet az hogy egy hosszú mély és átfogó beszélgetésre van szüksége a párodnak, mert az rendben van hogy most megszakítjátok a kapcsolatot, de valahányszor eszébe jut a család hányingere lesz, és nincs az az isten hogy többet ne jusson eszébe a huga, a szülei, a történtek, a megaláztatások. stb stb. Itt komoly változtatásokra van szükség.
5/9 anonim válasza:
válasza:Volt már pár hete ez a kérdés a másik személy által leírva...
A hitelfelvétel a nevére, stb. stb.
6/9 anonim válasza:
válasza:Te sehogy nem tudsz segíteni, legfeljebb átmenetileg. Ő maga kell, hogy nekiálljon gondolkodni. Ésszel és nem a vágyai alapján. Racionálisan gondolja végig, mi mindent tettek meg vele és ellene, tényleg jó ötlet-e abban bízni, hogy hipp-hopp, a teljes családja személyiséget vált és az ő jóérzeseit helyezi előtérbe mondjuk holnaptól. Ha most minden kapcsolatot megszakít a közös nyugalmatok érdekében, évek múlva téged fog felelőssé tenni, egyre gyakrabban hozza majd fel a mindennapi gondok általi feszültségek hatására, hogy miattad még családja sincs. Az az igazság, hogy amíg nem látja teljesen tisztán a saját családját, addig bármilyen furcsán hangzik is, de valójában alkalmatlan a párkapcsolatra, saját család alapítására. A legerősebb kötődését ugyanis a saját családjából hozza, ott a leghajlamosabb felmentést adni, mert nagyon nehéz rájönni, hogy bár világra hozták, de nem szerették. Ezt pedig te kívülről nem tudod megértetni (úgy, hogy érezze is) vele. Neki kell teljes mélységében átfájnia (nem tudok rá jó szót), tudomásul vennie és még fel is dolgoznia. Különben mást (téged) fog okolni ahogy múlik az idő. Főleg, mikor majd meghalnak a szülők. (Nem törvényszerűen lesz így, de az esetek többségében igen. Hosszú-hosszú évek, már arra sem fogtok emlékezni, hogy kezdődött.)
7/9 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddigi válaszokat. 30 és 32 évesek vagyunk. Nem hiszem, hogy a mi történetünkről írt volna, nem jár gyakorira, de ha megtaláljátok a kérdést, azért linkelhetitek. Ahogy írjátok is, ettől félek a legjobban, hogy a mi kapcsolatunk fogja bánni az egészet. Hiába a párom és tisztelem, de nem vagyok benne biztos hogy megvannak az eszközei, hogy megküzdjön ezzel a helyzettel. Tanácstalan vagyok mit kéne tenni, beszélgetni vele ezekről egyáltalán, vagy ráhagyni inkább... Rengeteg bennem a kétely és ha őszinte akarok lenni nekem is lesz mit kezdenem a helyzettel, mert hatalmas haragot érzek irántuk.
2022. dec. 16. 12:02
8/9 anonim válasza:
válasza:Szerintem valóban lesz vele dolgod, de nem a teljesen jogos haragoddal. Azzal, hogy ez a fiú maga sem tudja, de legbelül küzd egy olyannal, hogy nem szabad bízni senkiben. Ebben te is benne vagy, hisz az egész világ benne van.
9/9 anonim válasza:
válasza:Ha ráhagyod, hagyd is el, mert akkor feladod.
Ha ő nem akar változtatni, akkor nincs miről beszélni.
Ha változtatni akar akkor szakember segítsége kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!