Aki a nap 24 órájából kb 16 ot számitógép játékozással tölt az függő? Hogyan segíthetnénk neki?

Én közel ennyit töltöttem MMO játékkal, bő 7 évig, ezalatt annyi volt az életem hogy suliba menés holt fáradtan kialvatlanul, majd rohanás haza már léptem is be a játékba és késő estig csak játék.

Valameddig elegendő volt az iskolában való tananyaggal kapcsolatos órán odafigyelés, azonban később már otthon is kellett volna tanulni, így épp hogy 2-es átlaggal felvettek szakmunkásnak, hol ott ha lettem volna egy erős 3-as talán 4es tanuló akkor középsuliba járhattam volna.

Bár a játék szerveren a top 10-ben szerepeltem, ennek meg is volt az ára a sok év alatt. Amikor elkezdtem fiatalon 14 évesen, csak egy unaloműző próbálkozás volt, utána megfigyeltem minél többet ülök előtte annál többre haladok. Nyáron mikor más horgászni, bográcsozni, fürödni ment a családjával, én addig meddig veszekedtem a szülőkkel míg sikerült itthon maradnom csak hogy játszhassak.

Magamtól sikerült abbahagyni, rájöttem hogy nem tartok sehol emberi kapcsolatokban a mai napig sem így 25 évesen barátaim nincsenek, munkahelyen végzek jövök haza...

Pont a legmeghatározóbb időszakban függtem a játéktól, amikor is barátságokat kell kiépíteni, ismerkedni, ebből kifolyólag nőkkel mai napig nem tudok ismerkedni, mert nem tudom kezelni őket.

Én tudom min megy keresztül a családtagod, mert ebből kerültem ki, hiába magyarázták keresztszülők is nekem hogy álljak fel és csináljunk közösen valamit, megmozdítani sem tudtak.

Mai napig feljön ez a téma, hogy mennyire jó hogy magamtól felnyílt a szemem, de látom rajtuk féltenek nehogy megint beszívjon egy játék.

Most már csak singleplayer-ben játszok a fő történeti szálon végighaladva, és le is teszem.

25F

Nem kérdés.

Emellett se tanulni, se dolgozni nem lehet.

Nem kell kiszolgálni, ellátni, fizetni a netét, telefonját. Akkor majd magához tér.

Hát sajnos nekem is gyakorlatilag a legszebb éveim rámentek arra hogy semmit nem csináltam csak gépeztem.

Középsuliban még hagyján. Ott voltak haverok, velük lógtam, de mindig is elég magamnak való, bent ülős voltam.

Egyetemen viszont elcsesztem az életem gyakorlatilag. Éveket csúsztam, rengeteget játszottam. Míg más kapcsolatokat, családot, karriert épített én csak céltalanul játszottam, egyjátékos kampány, multiplayer.

Szinte kényszeresen elfogott az érzés mindig hogy "csinálni kellene valamit" de mindig adtam még 10 percet, még fél órát. És elment a nap. Még most 28 évesen is be tudok ragadni a gép elé. Sokszor átlagos nap ennyi volt, felkelek...na jó kicsit játszok, csak 8-ig. Csak még 9-ig. Kéne enni valamit, rendelek pizzát, de azt csak 11-re hozzák ki, addig játszok. Pizza megjött, akkor nézek egy filmet, fél 1 van, na jó 1-ig játszok, na jó 2-ig. Aztán elment a nap a semmivel.

Igazából az elmúlt 2-3 évben változtattam valamennyit. Például beszereztem egy bringát, rengeteget bicikliztem, fogytam is vele 10 kilót. Nyáron egy haverom elhívott túrázni azóta szinte kívánom. Amikor tehetem elmegyek, van hogy munka után este megyünk el rövidebb 8-10 km-re. Egyszerűen jó érzés a természetben lenni hidegben, melegben, napsütésben, esőben is akár.

A kockaságom, lustaságom nem múlt el, de általában megszabom hogy a hétvége egyik napja aktív program, utazás, valami legyen, másik fele pedig mehet a levesbe "pihenés" címen.

De így utólag visszagondolok, rengeteget utazhattam volna. Vagy például szívesen elmennék mondjuk egy KÉK túrára, de meló mellett hogyan, mikor 5 nap szabadságot úgy kell kierőszakoljak. Egyetem alatt simán lett volna idő nyári szünetben. Edzhettem volna, sportolhattam volna, járhattam volna társaságba. Ehelyett maradt a folyamatos gépezés.