Albérlet vagy saját tulajdon? Miért "ciki" albérletben lakni?

Szerintem nem ciki. Én is most akarok albérletbe költözni a párommal. Nem is gondolkozunk hitelen. Bár ez amiatt van, hogy vidéken biztos nem éri meg egyből lakásba fogni, ha van lehetőség albérletre. Ugyanis itt, ahol lakom egy fullos, kis 2 szobás lakást havi 15-20 ezerért ki tudok venni. Na már most Pesten erre esélyem sem lenne. Ott már lehet elgondolkodnék egy lakáshitelen (persze csak a saját lehetőségeimet figyelembe véve). Szóval én a párommal úgy terveztem, hogy amíg lesz lehetőségünk bérlők leszünk, akár 10 évig is, sőt ha kell a gyerekemet is ide szülöm. Így tudunk havonta egy kicsit félretenni és majd 10 év múlva lesz egy kis önerőnk is, ami most abszolút nincs. Persze ez így szép és jó, már csak teljesülnie kell. :D

Egyébként meg visszatérve, ne foglalkozz más véleményével, nem vagyunk 30 évvel korábban, ahol mindenki tudott lakást venni/házat építeni, akinek volt valamilyen munkája. Ez van, ezt kell elfogadni (mert szeretni lehet nem könnyű), a lényeg, hogy boldog legyél ahol-, és azzal akivel élsz.

azokat is sajnálom és nem lesajnálom! akik fizetik a havi 70ezres törlesztőt a 100ezres fizuból, és talán majd a gyerekének lesz egy tehermentes lakása. ez az igazán borzasztó dolog.

szerencsére nekem anno volt lehetőségem saját (hitel nélküli) lakáshoz jutnom, ezért nem kellett albérletet fizetnem.

de ahogy az egyik stand up-os mondja: tulajdonképpen albérletben lakom egy banknál...

Azért nem egészen igy van,hogy albérlő vagy a banknál.Mert azt magadnak fizeted,hogy később legyen saját és ezzel ha tudod a gyerekeid életét is könnyebbé teszed.

Ha kilakoltatnak ne adj isten a pénz akkor is elment,vagy albérletre vagy sajátra ,tehát ebből a szempontból az albérlet sem jobb.De aki sajátot fizet legalább megpróbálja.

Nem ciki albérletben lakni, nem sajnálom le azt aki ott lakik. De én is felesleges pénzkidobásnak tartom.

Nagyon sok fiatal azzal akarja megmutatni, hogy ő már "felnőtt", hogy 18-20 évesen elköltözik otthonról. És sokan a szennyes ruhát azért haza hordják, enni haza járnak stb, tehát mégsem állnak meg a saját lábukon szülői segítség nélkül.

A törlesztőrészlet is viszonyítás kérdése. Többnyire az emberek nem egy kis garzonra vesznek fel hitelt, hanem vagy nagyobb lakásra, ahol családostól elférnek, vagy családi házra.

Még az albérlők nem a nagyobb ingatlanokat bérlik. Tehát, ha megnézzük kb ugyan annyira jön ki a törlesztés mint a bérleti díj. Akkor nem jobb, ha egy idő után az az ingatlan a sajátom lesz? Nekem nem célom, hogy még nyugdíjas koromban is albérletben lakjak (bár valószínű akkor nem is tudnám fizetni), és szeretnék hagyni valamit a gyerekemre.

Ezen kívül nem szeretem, ha bármiben függnöm kell valakitől. Albérletnél meg igenis a főbérlő szabja a feltételeket.

Azért nem kellene azt gondolni, hogy külföldön annyival egyszerűbb, könnyebb lakást is venni a fiataloknak, meg albérletet is fizetni, mert töredéke a fizetésnek. Nem éppen így van ott sem. Éltem kinn, tapasztaltból tudom.

De szerintem ebben a kérdésben, albérlet/saját lakás, az a döntő, hogy hogy tervezed a karriered, mennyire biztos az állásod, milyen családot tervezel....ugye, ha határozott idejű szerződésed van pl. nem érdemes lakást venni, a hitel miatt sem, és azért sem, mert ha munkát kell keresned, egy albérletet akármikor otthagyhatsz, ha máshol találsz munkát, egy saját lakást nem. Eladni nehéz mostanában, nagy a kínálat. Egy fiatalnak egyedül megint csak hülyeség pl egy egyszobás lakást vennie, mert utána ha házasság, gyerek jön szóba, megint lakáscsere, felesleges volt az addigi felújításokba ölt pénz, hitelügyintézés, stb...Meg még egy csomó dolgot kell mérlegelni. Én is ilyen dilemmában vagyok amúgy épp...felesleges pénzkidobásnak tűnik az albérlet, de venni egy lakást nagy elkötelezettség. Nehezebb megmozdulni, jobb munkalehetőséget keresni, külföldön munkát vállalni...túlságosan elkényelmesedik az ember, nem tud változtatni. de persze jó dolog az embernek a saját lakásába hazamenni este. viszont ha vmi történik vele, tűz, csőtörés, megint több a gondja, mint egy albérlőnek...nehéz kérdés...

Szerencsés helyzetben voltam/vagyok.Anyám 14 évesen vett nekem egy garzont.Annyira vigyáztam rá a későbbiekben is, mint a szemem fényére.Aztán férjhez mentem, született egy fiunk, és építkezni kezdtünk.Így a kis lakásomat eladtam, és beleraktam a pénzt az építkezésbe.Így nem kellett hitelt felvenni.A ház felépült, 5 szoba, 2 fürdő, stb.

És ezt a házat most mi írattuk a 16 éves fiunkra.Soha ne keljen albérletben laknia, vagy hitelt felvennie.Nekem ez egy megnyugvás.

Én úgy látom, hogy

1) nyugaton nem magánszemélyek adnak ki lakásokat, hanem szövetkezetszerűségek (legalábbis Ausztriában igy van). És minimum 1 évre, de inkább többre. Nincs személyeskedés, tiszta szerződés, nem emelnek bérleti díjat azért,mert ma fájt a hasuk.

2) az albérlet akkor kifejezetten jó, ha olyan szakmád van, amivel pár évente akár más tartományba is mehetsz dolgozni. Magyarország ehhez pici, és nagyon centralizált. Van pár nagyváros, ahol lehet munkát találni, a többi helyen igazán mázli kell hozzá

3) a magyar albérletrendszer másik nagy hátránya, hogy a magánszemély tulaj bármikor kirakhat a lakásból (külföldön nem magánszemély adja ki a lakást, tehát ritkábban fordul ilyen elő), és mondjuk gyerekekkel (már ahol a főbérlő engedi egyáltalán a gyereket)összepakolni pár hét alatt (30 nap általában), az nem egy leányálom. Pláne, ha ezt évente el kell játszani. Ez kétségtelen a saját ház felé billenti a mérleget.

Hát ennyi jutott hirtelen eszembe.

Leírom a saját történetünket.

4 évig laktunk külön a párommal egy 1 szobás lakásban. Jött a baba, úgy gondoltuk, ideig-óráig kihúzzuk anyukámnál, amíg megoldódik a lakáshelyzetünk (bonyolult, nem részletezem).

Már 2 éve itt lakunk, egymás agyára megyünk anyummal. Nézegettük az albérleteket, nagyon jó esetben kb. 40 nm-es, 1,5 szobás lakást tudtunk volna bérelni 50-60 ezerért (Bp). Aztán megnéztem, mennyit kellene fizetni a törlesztőre, ha vennénk lakást. Most úgy áll, hogy egy 68 nm-es lakást veszünk, havi 64 ezres törlesztővel.

Az albérlettel alapvetően csak annyi problémánk volt, hogy senki nem tudja garantálni, hogy ott lakhatunk majd mondjuk 5 év múlva is. Nem akartunk megint csak 2-3 évre berendezkedni. Szóval az állandóság miatt vágtunk bele inkább a sajátba, nem kifejezetten a tulajdonlás miatt.