A férjem megcsal, nekem eszem ágában sincs elválni. Más is van így?

11 éve vagyunk házasok, ő 35, én 34 éves vagyok, van két csodálatos gyerekünk, a fiú 10 éves, a kislány 7.

4 éve derült ki először, hogy megcsalt. Akkor le is lepleztem, veszekedtünk, bevallotta, hogy nagyon vágyott az anális szexre, amire én soha nem voltam hajlandó, és ezt a vágyát elégítette ki egy másik nővel. Megbocsájtottam. Jobban mondva, mondtam neki, hogy tegyünk úgy mintha meg sem történt volna, éljük tovább az életünket.

Pár hónapja mosásnál szedtem ki a zsebéből a cuccokat, hát mit ad Isten, egy meztelen nő mosolyog rám egy papírdarabról, alatta a hirdetés szövegében "elölről-hátulról", a hátulról szó bekarikázva férjem által... szóval megint análhoz (is) keresett partnert. Természetesen csalódott és mérges voltam, de... nem említettem neki, nem csináltam semmilyen balhét, a papírt kidobtam az utcai kukába.

Azóta azzal a tudattal élek, hogy tudom, hogy most is megcsal, és az elmúlt években lehet, hogy folyamatosan csinálta.

És mégis, még soha nem fordult meg komolyan a fejemben az, hogy el akarok válni. Ha a válásra gondolok, kiráz a hideg, és elhessegetem a gondolataimat.

Miért? Túl kényelmes így az életem. Két életvidám, eleven kisgyerek, akik IMÁDJÁK az apjukat - rengeteg közös programunk van, minden hétvégén kirándulunk vagy sportolunk, együtt a család, apával... Apa nagyon sokat segít nekik a tanulásban, apa odavan a két gyerekért, apával felváltva mondunk esti mesét, egyszer ő, egyszer én.

És látszólag engem is szeret, kedves, a lehetőségekhez képest sok időt szakít rám, mi is járunk együtt programokra, most 10 év házasság után is ő az az ember, akivel a legnagyobbakat tudok beszélgetni és (békésen) vitázni, és, bár ez a kérdésemet látva nevetségesnek hangzik, a szexuális életünk is rendben lévőnek látszik (látszik...), viszonylag sokszor szeretkezünk, nagyon jó neki is meg nekem is, soha nem panaszkodik, de anál most sincs.

Én nem akarom otthagyni ezt az életet. Imádom a családomat, tudom hogy óriási fájdalmat okoznék a gyerekeknek, ha elválnánk, és én sem akarom a családomat a férjem nélkül elképzelni. Ez a vágy a teljes családra sokkal erősebben elnyomja bennem azt a csalódottságot és dühöt, hogy a férjem más nők seggében "munkálkodik."

Tudom, hogy nem egészen "normális" a hozzáállásom, de van esetleg valaki rajtam kívül, aki hasonló helyzetben van...?