Miért kell mindig arról kérdezősködni, mennyit keresek, miből élek jól? Illetlenség, hogy jelezzem?

Egyetemista vagyok, mellette most szeptember óta gyakornokként dolgoztam heti 16 órában. Szóval nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy nem teljesen a saját érdemem az, hogy kényelmes életszínvonalon élhetek, tudok viszonylag gyakrabban utazni, vagy hogy nem kell hónapokat, éveket spórolnom X dologra. Páromnak és a szüleimnek köszönhető ez, viszont úgy érzem, hogy a pénzügyek nem tartoznak külsős személyekre...

Ebben az esetben édesanyám párjának a lánya hozza fel mindig, meg az ő nagyszülei (akikről aztán végképp nem tudom elképzelni, hogy miért érdekli ennyire őket). De már pl. beállítottam azt is a közösségi oldalakon, hogy SEMMIT nem lásson abból, amiket megosztok, posztolok. Mégis ha találkozunk vagy beszélünk, mindig úgy csavarja a témákat, hogy feltehesse azt a kérdést, hogy én amúgy mennyit is keresek most? Mellé néhány cinikus megjegyzés, pl. hogy nem is tudta, hogy a gyakornokokat így megfizetik, vagy hogy ő rossz pályát választott, úgy tűnik.

Pénteken írt, hogy én anyáéknak tudom-e már, mit veszek karácsonyra, mert adhatnánk közösen valamit akár. Mondtam, hogy én egy utazással lepem meg anyát, az apja meg kap egy könyvet és egy melegítő szettet. Reakció: na de jól megy így a válságban. Előre tudom, hogy a karácsonyi ebéd felett is ez lesz a téma, mint ahogy évek óta... Mintha minimum drogot árulnék, közben meg csak nálam van a párom egyik kártyája is az enyémek mellett, így kicsit szabadabban tudok költekezni. A nagyanyja is a leggonoszabb, legpletykásabb alkoholista kígyó, akit valaha láttam, soha egy napot nem dolgozott. Mégis állítólag ő fel van háborodva azon, ahogy én élek itt Budapesten, mert "hát ez így nem egyetemista szint". Tűröm évek óta, de már kezd elegem lenni a megjegyzésekből, rosszindulatú kérdezősködésekből.