Párom sógornője undorítóan beszél a gyerekével, mit tegyek?

Egyszer (kb 35 éve) együtt utaztunk egy vonatfülkében egy lepusztult, sovány anyukával, volt körülötte 2-3 kicsi gyerek, meg egy nagyocska (8-9 éves) kislány. Őtőle kért segítséget minduntalan a kicsik körül, de nagyon csúnyán, acsarogva, sziszegve, gyűlölködve. Ha a gyerek hibázott, akkor megalázva szidalmazta. A kislány sápadtan, szótlanul tűrt. Egy megálló után átcuccoltunk a férjemmel egy másik fülkébe. Azóta is szégyelljük magunkat, hogy szó nélkül hagytuk a dolgot. Nagyon fiatalok, huszonpár évesek voltunk. Ez egy krónikusan becsontosodott helyzetnek, szerepnek tűnt, legfeljebb mi is kaptunk volna az anyukától.

Azon gondolkoztunk, hogy mi lehetett a bűne a kislánynak? Másik apukától volt? Az anyuka kimerült volt a kicsik miatt, az világos.

De akkor is jeleznünk kellett volna, hogy ez nem ok.

De a család közvetlen környezete vajon nem észlelt semmit? Ők nem vették észre, hogy milyen állapotban vannak?

A szűk családdal (férjed, sógorod) meg kell a sógornődnek mondani, hogy tönkreteszi a kislányt. Lesz még kamasz és fiatal felnőtt is belőle, milyen kapcsolatot akar vele? Milyen embert akar nevelni belőle? Egy lelki nyomorékot? Vagy kamaszkorában fellázad és megszökik. Azonnal változtasson, különben mehet, amerre lát.

Eleve a nő férje (a gyerekek apja) miért tűri ezt el? Ha szereti a gyerekeit, akkor nem szabadna hagynia, hogy a felesége így viselkedjen a gyerekekkel.

Ő is egy olyan undorító, konformista alak lehet, mint pl. 57-es (dec.6. 16.17-es) válaszoló.

Ja, és egy rokonnak eszébe nem jutott az asztalra baxni komolyabban...

Most meg megy a siránkozás, hogy miért gondolom, hogy a család fekete báránya vagyok és társai... Ezért, baxmeg, mert egyszer nem mondtátok meg a világra hozómnak, hogy ha így folytatja és lesz ebben az életben saját családom, felőlem végképp ott dögölhetne meg, ahol van...