Szülők! Hogyan álltatok a sarkatokra, amikor mindenki bele akart szólni a gyereknevelésbe?

Mire a gyerekvallalasra kerult a sor, addigra regen felnottem es megtanultam nemet mondani.

Ajanlom neked is ezt kerdezo.

Illetve picit le kene valni a csaladrol meg lazitani a kapcsolaton.

Pl honnan tudjak, hogy hogyan akartok aludni a babaval? Hat ti mondtatok el nekik gondolom.

De miert? Ti ilyen hulyek vagytok, hogy tudjatok milyenek es minden kis szar infot ennek ellenere is elmondtok? Miert?

#13

Elég jellemző kérdés például, hogy hol lesz a kiságy. Hazudni meg már csak nem hazudnak ilyen piszlicsáré kérdésre, az lenne csak gyerekes.

De amúgy igaz, tudni kell nemet mondani és visszautasítani. Minél erőszakosabb a másik fél (és nagyon sok, nagyon erőszakos ember van), annál nehezebb, mert a kulturált, asszertív elutasításra nemhogy nem hagyják abba, de felszívják magukat, egyre agresszívabban és tolakodóbban próbálják lenyomni a másikat. Aki nem ebben nevelkedett, az ettől bepánikol, és nehezére esik lesüllyedni a szintre és bunkónak lenni. De Kérdező, szerintem is le kell. Nem a putris "kussolsz, vagy beverek" módon, hanem olyan velős határozottsággal, amit egy kamasznál szemtelenkedésnek és szájalásnak neveznek, és amit te tiszteletlenségként definiálsz. "Majd én eldöntöm", "majd úgy csináljuk, ahogy mi akarjuk", "ezt már mondtad, én meg mondtam, hogy nem" és társai.

Minden szülő más, minden gyerek más, mindenkinek más válik be. Ha valaki 5 gyereket nevelt, az is lehet, hogy csődöt mondana az altatási/etetési akármilyen módszerével egy hatodik féle gyereknél (nem is értem, miért hiszi sok szülő, hogy nála van a bölcsek köve). Attól viszont intenélek, hogy kinyilatkoztasd, hogy a ti módszeretek tuti működik majd. Mert lehet, hogy pár hét után a tököd kilesz vele, hogy éjszakánként hatszor mászol át a másik szobába és vissza, és inkább beviszed a gyereket magad mellé (nem szoktatás kérdése, hogy a gyerek hányszor ébred ordítva, hanem szerencséjé). Bármi mással kapcsolatban is felmerülhet bármi, ami miatt nem válik be az, amit elképzeltetek. Úgyhogy a fenti mondatokhoz még ajánlom odabiggyeszteni, hogy "aztán majd meglátjuk". Aztán úgyis odaszúrnak, hogy "úgysem lesz úgy, majd meglátod". Ettől belül már felrobbansz, de csak annyit mondasz: "jó, megegyezhetünk abban, hogy ezt egyszer elmondtad, felfogtam, de nem győztél meg, és mostantól békén hagysz vele?" Erre vagy békén hagy, vagy elszabadul a pokol, vagy akkor is minden héten elismétli. Egyik verziótól sem kell félni. Nem kell ragaszkodnod a tisztelethez azzal, aki veled kőbunkó.