Milyen témájú viccelődések mennek a családotokban?

Nálunk a szülői házban (és a rokonság anyai ágában) a személyeskedésre épülő "viccek" mentek, egymás cikizése, lejáratása, én nem szerettem az ilyen "vicceket".

A családomban nincs ilyen, és ha a régiek közül bárki elkezdi, leállítom.

Mi is bármilyen témában képesek vagyunk egymásnak beszólni, szerencsére egyikünk sem veszi komolyan.

Volt olyan még középiskolás koromban, hogy apámra vártam az iskola aulájában, mert terveztünk délután együtt valami programot. Róla egyébként tudni kell, hogy úgy nagyon nem érdekelték a tanulmányaim, mondjuk majdnem kitűnő tanuló voltam, szóval ez nem volt gáz. Igazából kicsit izgultam is, hogy megtalálja-e a középiskolát, ahová járok, de nem volt kedvem máshol várni rá, mert hideg volt kint.

Megérkezett apám, abban a pillanatban megtalált q matektanár is, hogy megvannak a matekverseny eredményei, nézzük meg együtt. Próbáltam mondani, hogy sajnos szoros a programunk, hogy apámnak ne kelljen ezt végighallgatnia, de őt is érdekelte, úgyhogy hárman végignéztük a cuccot. Volt egy számolási hibám, de tényleg ilyen 6+2=9 típusú, amivel elég rendesen pontot veszítettem, de még így is bejutottam az országosba.

Apám elkezdett oltogatni, hogy milyen hülye vagyok, ilyen hibát véteni szégyen.(Szerencsétlen tanár csak lesett, hogy milyen családi körülményeim vannak, az iskola történetében én vagyok az első, aki bejut országos matekvesenyre, apám meg lehülyéz.) Viszont én teljesen egyetértettem azzal, hogy hülye vagyok, és a tisztesség kedvéért még hozzátettem, hogy a hülyeségem vagy örökletes, vagy pedig nevelés kérdése, úgyhogy mindenképp apám hibája. (Ekkor azért elvigyorodott a tanár is.)

Apám mondta, hogy milyen dolog már, hogy nem tisztelem őt, ezért a szemtelenségért nem megyünk sütizni. Hát mit tiszteljek rajta, miatta vagyok ilyen hülye, de jó is, hogy nem megyünk sütizni, mert én igazából pezsgővel ünnepelnék. Megbolondultam, vagy mi bajom van ma, kérdezte apám, hát tudom én, mennyibe kerül a pezsgő? Legfeljebb sört kaphatok. (Úgy 16 éves lehettem akkoriban.) Végül is kiegyeztünk borban.

A matektanár a végén úgy köszönt el apámtól, hogy örül, hogy megismerhette, most már érti az órai viselkedésemet.

Nálunk az olyan típusú viccelődéseken szoktunk nevetni, ami valamelyikünkkel megtörtént, és sokszor fel is emlegetjük.

Egy példa: amikor (jó sok évvel ezelőtt) bejött Magyarországra a McDonalds, és kikísért apu a buszhoz, mondtam neki, szeretnék egy hamburgert. Bejött velem, én még kislány voltam, kb.9 éves. Kérte kisüdítővel, és amikor megkérdezte a pultos, hogy még valamit...? Apum megkérdezte: kisfröccs is van? :)

Ááá, mennyit nevettünk rajta.Mármint a szitun.