Szerintetek ilyenkor mit kéne tennem?

Nos az van hogy én sosem akartam úgy semmit, mikor még anyám nevelt nem is lehetett semmim mivel hogy szegények voltunk, azután beadott intézetbe és onnan elsőnek nevelőszülőkhöz majd mamámhoz kerültem. Nekem mindig is csak a szabadságom volt és azt imádtam, mikor nem volt rajtam nyomás és csak el lehettem egyedül, ez még mindig bennem van és ezt szeretném, de úgy érzem mintha mamám el akarná venni az egyetlen dolgom amit szeretek és amiben hittem, mivel hogy nem mehetek sehová, még sétálni sem csak az iskolába reggel és haza mikor végzek. Szerintetek ezt miért csinálja? Azért kérdeztem meg mert kívülről máshogy láthatjátok mint én ( ezt onnan tudom hogy én mindig csak figyelek iskolában is, "háttérszereplő" vagyok). A válaszokat előre is köszönöm, és remélem hogy érthetően írtam le.