Mit gondoltok erről?

"mégsem vagyok elég..." -ezt hiteti el veled, de csak azért, mert hagyod.

Neki és az ilyeneknek a világon semmi és senki nem lenne elég. Megszomorítod magad egy ilyen miatt. És kaparsz még jobban, pedig csak azt kellene megértened, hogy nem kell neked senkinek az elismeréséért kaparnod. Nem vagy egyedül, milliók nyomorítják meg így a saját(!) életüket. Igen, a sajátjukat. Mások azt hiszik, hogy a megcsaló párjuk kap tőlük keveset, megint más elhiszi, azért ütik, mert ő kevés, gyorsan ugorj ki ebből a csapából, az összes önmagad megnyomorításához vezet. Aki téged nem értékel, aki nem hallgat rád, azzal nem kell nyűglődni, sosem fog másként érezni irántad. Ha kicsit megnyugtat, az utódod után sem, max. azt fogja mutogatni kifelé. De boldogabb a következő sem lesz mellette.

Ha én találnék olyat,aki elvisel a mentális betegségeimmel együtt,vissza sem néznék.

Sajnos sok ilyen embert ismerek,aki ilyen beteg,toxikus kapcsolatban él a szüleivel,vagy ha nem velük él,akkor folyton feljár,vagy telefonon "zaklatja" a gyerekeit.

És nem csak szegény családokban.

Egyik rokonomnak három 30+-os gyereke van,de folyton kontroll alatt tartja őket

-Ha telefont nem veszik fel,megy az üvöltözés,hogy miért nem.

(Volt,hogy minket is hívott,és nem vettük fel,éppen zuhanyoztam,és még engem is leb-szott,hogy mi az,hogy én nem vettem fel,mert tudja,hogy itthon vagyok)

-Bejelentés nélkül beállít,vasárnap reggel.A menye közölte,hogy nem mehet oda hétvégén délelőtt,erre is felháborodott.

-Karácsonykor meghívja a gyerekeit vacsorára,de 10 perc után az összes feláll,mert b-szogatja őket,utána lehordja őket mindenféle hálátlannak,hogy ő 100 ezerért rendelt kaját.

Ennek ellenére nem szakítják meg a kapcsolatot,a külvilág felé megy a képmutatás.

18, az ilyeneknél jobban senki nem tudja eljátszani a védtelent, egy jobb érzésű ember szinte azonnal és ösztönből akar segíteni, úgy veszi fel a megmentő szerepét, hogy észre sem veszi. Aztán mikor már annyit segített, hogy a nyelve lóg, akkor megkapja, hogy ez semmi, nekiáll még jobban küzdeni, csak azt nem veszi észre, hogy használati tárgy lett belőle. Fogy az ereje minden szempontból, szinte már életcéljává válik a megfelelés. Mivel mindezt lassacskán csepegteti a másik és természetesen vannak "boldog" időszakok is, nagyon nehéz ilyen szédült fejjel kiszállni a hinta-palintából. És ott marad a bánat, hogy ennél többet nem tudtam, mégis kevés volt. Az lenne jó, ha az ilyen megrángatott emberek mellé "hivatalból kirendelne" az élet egy normális párt "kárpótlásul".

Ennek előzménye általában a jó kislánynak-jó kisfiúnak "nevelő" gyerekkor, azt lesni, hogy a másiknak jó legyen. Fel se tűnjön, hogy neked nem jó. És nincs meg az a készlet amiből másképp tudna gondolkodni. (Bocs, tudom, nem engem kérdeztél.)

Tudod ki lenne együtt ilyen emberrel.

VOLTAM anyuci fiával, 1,5 év után úgy húztam el, mint a sicc. Kell a fenének ilyen ember, legyen nő vagy ffi.