Rossz vagyok? Semmi sajnáltatás! (Bővebben lent)
Szóval kezdjük ott hogy szüleim elváltak mikor 2 éves is alig voltam, anyámnak nagyon sok szeretője volt akik engem folyamatosan cseszegettek, volt egy férfi akivel együtt volt vagy 5-6 évig ő is állandóan piszkált.
Elváltak, jött egy másik most vele van.
Nekem van egy nagynénim akit nagyon-nagyon szeretek még az anyámnál is jobban. Ő neki már férje lett és keresztlányuk lettem. Aminek nagyon örülök/örültem.
Térjünk a lényegre, azt érzem anyám elhanyagol. Nem pár hete, születésem óta. Nem kérdez felőlem semmit, mi történt a suliba stb. de az öcsémet szó szerint kinyalja nem vagyok rá féltékeny vagy ilyesmik egyáltalán nem.
És az a érzés amikor érzem azt a őszinte megdicsérést amit kapok a keresztszüleimtől azt elmondani nem tudom, meg azt a szeretetet amit adnak nekem. Nem érzem ezt sose nélkülük, anyámban csak azt látom nem törődik velem, nem érdeklem őt.
Meg örültem? Vagy csak egyszerűen szeretet hiányos vagyok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!