Anyósos kérdés, mit tegyek?
Igyekszem rövidre fogni. Nagyon szeretem a férfit, akivel élek, de sajnos úgy alakult, hogy az anyjánál, azaz anyósomnál kell laknunk. Bírom, kedvelem az anyóst, de lassan mégis érzem, hogy nem akarok itt maradni vele, mert jobb volna külön (2,5 éve élek itt velük ). Mindenbe beleszól, nem ízlik neki a főztöm, nem jól takarítok, miért a málnás joghurtot vettem meg, miért most mosok, MINDENBE beleszól. És még neheztel is, mert én "elengedem a tanácsait a fülem mellett, pedig ő csak jót akar".
Van valamennyi pénzünk, de pont hiányzik hozzá annyi, hogy külön tudjunk menni, hitelt a párom nem akar felvenni, mert mi van, ha valamelyikünk elveszíti a munkáját, és abban megy tönkre a kapcsolatunk, hogy mindennapos pénz gondjaink lesznek. Ebben igaza van. Most kitalálta, hogy építsük be a tetőteret az anyukájának, ő fel is költözne, és akkor megoldódik minden, mert külön lesz, de mégis megoldottuk. Én meg nem tartom jó ötletnek, de a párom nem érti meg, mert szerinte az anyukája nem fog zavarni, meg legalább vigyáz majd a gyerekre, ha kell, stb.
Mit csináljak? Szeretem őt, és nem akarnám az anyósom miatt elhagyni, de lassan tönkre megyek az állandó kritizálásba és abba, hogy el kell viselnem, és nem élhetek úgy, ahogy szeretném.
ne maradj ott anyósodnál mert ha egyszer lesz baba akkor még rosszabb lesz a helyzet,mert majd csak ki akar még jobban oktatni a gyerekneveléssel kapcsolatban.
és attól idegesítőbb nincsen!!!!!!!!!!!
értesz engem?
ne maradjatok ott anyósodnál mert ha nem most akkor pár év múlva mikor gyerek is lesz akkor fog rámenni a kapcsolatotok!
addig teremtsetek magatoknak saját otthont még nincs baba,amíg megtehetitek!
tapasztalatból mondom hogy nem jó anyósék lakni!igaz én már nem szólok senkinek semmit,mert kibírom még saját házunk lesz.csak azért viselek el mindent mert imádom a férjem,de tudom hogy évekig ez nem menne!
24N
Nem hiába tartja a mondás, anyóstól olyan messzire kell költözni, hogy ne tudjon papucsban átjönni.
Én szeretem az anyósomat és a jó kapcsolatunk egyik alapeleme, hogy nem lakunk együtt. Ha ott vagyunk egy hétvégét, ne csináljak semmit, pihenjek, stb. Ez nagyon aranyos, de tudom, hogy a mindennapok is így telnének. Mi dolgozunk, pihenjünk, ne takarítsak, majd ő, én ne főzzek, ő főzött eleget stb.
Te is, ő is különálló személyek vagytok, mást szokott meg ő, mást te. Mivel kompromisszumra nem vagytok hajlandóak, inkább költözzetek. Gyerekkel még rosszabb lesz.
Való igaz, hogy a legjobb külön. De az is szempont, hogy melyik ujjamba harapjak. A többgenerációsságtól vagy az anyagi gondoktól szenvedjünk? Én pont a másik táborban vagyok, nekünk a szülők a testvéremmel fele-fele arányban ránk írtak egy nagy házat. A szomszéd ház meg fateré. (Özvegy már apánk sajnos) Most az van, hogy a tesómék lakják fater házát, ő meg a nagyház fszt-jén. (Tehát mintha cseréltek volna) én meg a sajátomban az emeleten. Mindenkinek mindene külön megvan, inkább vagyunk szomszédok, mint "együttélők". Mind három "csapat" külön főz, külön eszik stb, tehát nincs beleszólás egymás dolgába.
A feleségemre egyszer már rájött a nagy önmegvalósulhatnék és a mi családunk révén évekre különköltöztünk. Igenám, de majdnem attól mentünk tönkre, hogy nagyon megviselt engem az, hogy a rezsik magasak voltak, a vállalkozásomat elvitte a válság. Nem túl régen visszajöttünk. Most újra sláger lett a dolog. Ráadásul a páromat még az anyja is megpumpolja.
Neked én azt ajánlom, hogy ne hozd nehéz helyzetbe a férjedet. Van hol laknotok, nem albérlet, ne légy annyira egoista, hogy csak és kizárólag a saját érdekeidet nézed. Higgadtan meg lehet beszélni és törekedni, de ahhoz, hogy a férjedet kimozdítsd a stabil ingatlanból, amije már megvan, Neked kell valamit letenned az asztalra! Akár úgy, hogy a Te szüleid házát is kisebbre cserélitek meg ezt is és a két család fifty-fifty alapon segíti a fiatal házasokat. Ez így járható út lenne. Vagy kezdjetek egzisztenciálisan fejlődni mindketten, hogy megalapozzátok és pár évet bírjatok ki.
Hidd el, ha belerokkantok a lakáshitelbe és a bizonytalanságba, az nagyobb kaki, mint egy kicsit alkalmazkodni.
hát tudod a legtöbb ember felvesz hitelt, h elköltözzön, a szerencsések összekaparnak pár milliót egy egyszobás panelre, még szerencsésebbek örökölnek. Ha nincs más lehetőség én hitelpárti vagyok inkább, no nem a 200 ezer egy hónapra hitel, az abnormális dolog, bizony van ilyen is. A tetőtér beépítése kész öngyilkosság, jó megoldásnak tűnik általában, de a vége nagy perpatvar. Anyósodnak megvan a kis rutinja, saját háztartása és a tied mindig is rossz lesz, mert nem olyan, ha anyós papucsban át tud jönni az már nem egészséges. Nálunk az se volt jó, h 1 km-re laktak, mert após-anyós nem dolgozott és délután kettőkor is beállítottak mikor ledőltem volna a gyerek mellé aludni.....nem lett jó vége.....pici gyerek+kialvatlanság=őszinteségi roham!
Mindig így indul, h még jó is h anyu ilyen közel van.....a vége meg az h nem beszéltek egymással és a gyereket meg nem engeded a közelébe!
Az anyósékhoz ne szülj gyereket, várd meg míg a férjed "megállapodik" melletted, próbáld meggyőzni, legyél határozott, talán letesz erről!
Nem tudom, olvassa-e még valaki:
életünk legjobb döntése volt, hogy maradtunk, és beépítettük a tetőteret az anyósomnak, külön bejárattal.
Nagyon jó a kapcsolatunk, nem tolakodó, összecsiszolódtunk, imádja az unokáját, rengeteget segít, egyszer nála vacsorázunk, ha pl.látja, hogy elfáradtam a munkában vagy vasalok, szól, hogy majd ő főz, máskor mi hívjuk le.
Mindent meg tudunk beszélni, nincsenek már olyan játszmák, mint az elején.
Nagyon örülök, hogy így döntöttünk anno.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!