Kinek van igaza? Nekem vagy unoka tesomnak.?

"Ilyen, amikor a gyereknek gyereke van."

Millió felnőtt nő van, akinek gyereke van és nem engedi az apjához. Okkal. Ma is volt egy ilyen kérdés, ahol pl a 3 éves nem akar menni.

15.-nek

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Benne van a pakliban az, hogy a gyerek csak fél az ismeretlentől, csak hisztizik. Ebben az esetben igenis igazad van, a gyereknek muszáj olyan dolgokat csinálni, ami nem tetszik neki - így fog fejlődni, felnőni. Pl bátyám gyűlölt óvodába menni, ordított, bőgött, rúgkapált és hisztizett, amíg az óvónéni ki nem tépte anyu karjából. És nem bántotta senki az óvodában, semmi rossz élménye nem volt, egyszerűen nem akart anyutól megválni. És ez nem is annyira nevelés kérdése, mert 4 év van közöttünk, de anyu szó szerint megsértődött, mikor bevitt első nap az óvodába: felkészült, hogy sírni fogok, hisztizni - ehelyett el se köszöntem tőle, hanem szaladtam befele és egyből élveztem az óvodát.

Szóval van olyan gyerek, aki ragaszkodóbb (főleg fiúgyermekek), akik anyásak és hisztisek. Nekik muszáj megtanulni minél hamarabb, hogy nem az van, amit szeretnének (legalábbis nem mindig). Muszáj az apjával is lennie, kell az apai szerep és az apa is gondolom szeretné látni a fiát.

Ez viszont egyből nem igaz, ha az apa agresszív, ellenszenves és bántja a fiút. De ez szerintem nem az általános, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni.

Megoldás az lenne, ha az anyuka elkísérné a fiút az apához, segítene megszokni az apa otthonát és magát az apját. Szerintem pár találkozó után nem lenne már ez a helyzet.

De a leírásodból kiindulva sajnos az unokatestvéred nem elég érett ehhez, nem a gyerek igényét és életét helyezi előre, nem akar megoldást keresni.

Ezt sajnos el kell engedned, maximum a kisfiúval tudsz beszélni erről, ha kettesben lesztek anyuka nélkül. Nem hülyék alapvetően a gyerekek, csak annak nézik őket. Egy hatalmas lehetőséget vesznek el így a fiútól és az apától azért, mert azt hiszi az anyuka,hogy a gyerek tudja, hogy mit akar ilyen korban. Ha ezen múlna, akkor a gyerek nem enne zöldséget, nem lenne beoltva, nem mozogna, nem menne óvodába/suliba, nem tanulna, nem fejlődne és nem önállósodna. Ebből lesznek az elkényesztetett örök gyerekek, akik anyucika szoknyája és otthonába fognak élni 40+korukban is és nem lesz egy normális párkapcsolatuk és karrierjük sem.

Semmit bem tudtunk meg az apáról, az apa és a gyerek viszonyáról, vagy a gyerekről. Lehet ez egy olyan sírás, ami öt perc múlva elmúlik, mikor anyját nem látja, és onnantól kezdve nagyon jól érzi magát a gyerek az apjával. De az is lehet, hogy tényleg rossz neki vele.

Az igaz, hogy a láthatás biztosítása törvény szerint kötelező. De tényleg van, amikor baromira jobb lenne, ha nem kéne a gyereknek menni, lásd pl. a 11-es válaszolót. Nem tudjuk, hogy nővéred exével mi a helyzet.

Mindenesetre ha én lennék hétvégi apuka, akinek ezt csinálja a gyereke, és nem az anyának szóló kirakatsírásról lenne szó, hanem azt látnám, hogy a gyereket tényleg megviseli hogy elviszem, akkor magamtól lenne bennem annyi, hogy nem rögtön bevágom a kocsiba, hanem kipróbálom azt, hogy inkább egy darabig ottmaradok vele, és csak akkor viszem el, ha készen áll. Vagy súlyos esetben egy ideig csak az anyjánál látogatom. Ha szeretettel fordulok hozzá és nem utál a gyerek, akkor hamarosan úgyis kinövi ezt.