Hogyan menthetem meg egyedül a házasságomat? Nem értem, hogy mi történik körülöttem. Széthullik az életem.

Nem szoktam azzal jön, hogy más nő van a dologban, engem is idegesít mikor valaki mindenben csak ezt látja.

De most én is azt mondom, ne legyél benne biztos, hogy nincs harmadik a képben. Mégha a testiségig nem is jutottak el, valaki felbukkanhatott az életében.

Írtad,hogy megbizonyosodtál róla, nem tudom ezt, hogy tetted, de ne hidj el mindent.

Nem akarom a férfiakat szídni, nem mondom, hogy mindig ők a hibásak mindenért; nem mondom, hogy a nők mindig szegény áldozatok stb

De tapasztalat, hogy a legtöbb (kivételek vannak) férfi gyáva, és sose mondja el az igazi problémát. Sokkal könnyebb a lelkiismeretfurdalást kelteni benned.

Tudom, hogy ezt nagyon könnyű mondani, de ha nem képes kinyőgni, hogy mit akar lépni kell. Valószínű arra vár, hogy Te mond ki: vége. Akkor ő a szegény áldozat.

Most élvezi, hogy könyörögsz neki, hidd el, így nem lesz változás. Lekell zárni ezt a kapcsolatot (az is lehet, hogy akkor kap csak észbe, hogy elveszített).

Olyan sokan írják, hogy a hibát a "másik készülékében" is kell keresni, de ezzel csak hátráltatjátok a dolgot. Mindegy, ki volt a hibás, a kérdező egyértelműen megmenteni akarja a kapcsolatot, nem pedig felelőst, felelősséget keresni.

Kedves kérdező, elég szomorú volt olvasni, amit és ahogyan írtál. Azt meg kell állapítsam, hogy te baromi aranyos lehetsz ;) Viszont meg kell értened, hogy egy bizonytalan férfi még bizonytalanabbá válik, ha más próbál meg dönteni helyette, ha más "erőszakol rá" valamit (legyen az csók, ölelés), elveszti az (ön)uralmat és sebezhetővé válik.

Sok-sok olyan kapcsolat van, ahol az egyik vagy másik fél kicsit elbizonytalanodik, ezek gyakran nem is kerülnek napvilágra. Ezek szimpla megingások, amikhez egy kapcsolat túlságosan stabil és erős, az érzések kölcsönösek és viszonzásra találnak, ergo egyik fél sem engedi meg azt a "tiszteletlenséget" ill. luxust magának, hogy a másik félre az éppen aktuális gyengeségét, bizonytalanságát kivetítse.

Képzeld csak magad elé azt a kis kerek, fekete-fehér 'jing-jang' szimbólumot. Egy kapcsolat egésze is hasonlóképpen néz ki, hol az egyik fél nyomul, szeret, imád, és a másik húzódik vissza, hol fordítva, de ez szépen kiegyenlítődik. Amint mégis megtörik, a háttérben egyfajta önzőség munkálkodik, avagy nincs meg az a szent és sérthetetlen kapocs, aminek kötelező érvényűen minden kapcsolatban jelen kell lenni.

Ha magát a férfit vissza is szerzed, egy ideig még bizonyosan felszínes lesz az egész, és a végén sem biztos, hogy eljöhet az a szép jövőkép, amit a kezdetekkor elterveztetek. Ilyen jövőképeket egyébként egy szerelmes agy éppolyan könnyen tud kreálni, mint egy költő egy szimpla verset, a szerelem viszont idővel csökken, felváltja a szeretet, ragaszkodás. Nálatok ez elmaradt. Ha vissza is tudod szerezni őt, akkor is hiányozni fognak ezek a dolgok, ha eddig nem alakultak ki, kevésbé hiszem, hogy majd kifognak. Ciklikusan sodródhattok szerelem és bizonytalanság között, de ez azért nem életcél.

jaj, ne hibáztasd már magad!

a férjed önző, kényes, gyerekes!

majd rá fog jönni, mit veszített, ha egyedül marad nélküled és család nélkül.

*egészen eddig azt hittem, hogy ha bebizonyítom, hogy szeretem, és hogy változom mindenben amit ő akar, és látja rajtam hogy imádom, és bármit megtennék érte, akkor az érzések visszajönnek, és folytathatjuk... a boldog jövőnkkel... iszonyúan félek attól, hogy végleg elveszítettem,

Na ezt sürgősen felejts el! Senkinek nincs szükséges egy üres fejű libára, akinek nincs egy önálló gondolata és görcsösen kapaszkodik az emberbe. Ébresztőőőőő!

Ne már, hogy még ő tegyen neked szívességet, hogy közel enged magához!! Könyörgöm, házasok vagytok, 50-50%-ot kell vállalni a bajból is. NEM csak a te hibád, hogy idáig jutottatok, fölösleges mártírkodnod meg magadra vállalni. Vegyél vissza ebből a bűnbánó, könyörgő magatartásból, legyen méltóságod, csak ezzel tudod visszaszerezni. Megszeretett valamilyennek, te meg 180 fokos fordulattal egy görcsös hisztérika lettél, aki mindenben úgy ugrál, ahogy ő fütyül! Kéne neked egy ilyen nő, ha korábban úgy szerettél vele, hogy mosolygott, boldog volt, lángolt? Na ugye, hogy nem!

Sajnos, ha a férjed FÉRFI, ( és ezt csak te tudhatod, mi nem), akkor ki fog tartani a döntése mellett. Egy FÉRFI, akkor is kitart a döntései mellett, ha azok nem praktikusak az élete szempontjából, sőt akkor is, ha egyenesen károsak rá nézve.

Tehát egyáltalán nem biztos, hogy nője van és ez okozta a változást, sőt FÉRFI esetében az ellenkezője a valószínű.

Tudniillik, ha a te bármilyen magatartásoddal lett ELVI problémája, akkor nem lehetne erkölcsileg fölényben, ha ő meg közben becsajozna. Namost FÉRFI esetében ez a sorrend: első az elvek betartása, csak utána a feleség, csak ezután a barátok, csak ezután a munkahely , karrier, csak ezután a csajok.

Ne hallgass azokra, akik szakításra uszítanak, a többségük egyszerű prosti, akiknek az ügyfélkörük nő, ha minél több férfit sikerül kirúgatniuk az asszonnyal. Ott vannak minden ismert fórumon.

"Ne hallgass azokra, akik szakításra uszítanak, a többségük egyszerű prosti, akiknek az ügyfélkörük nő, ha minél több férfit sikerül kirúgatniuk az asszonnyal."

15:06- hogy te mekkora, egy barom vagy!!!

Pontosan azok az IGAZI NŐK, akik nem hagyják magukat megalázni egy ilyen szánalmas féregnek, mint a kérdező párja, inkább kidobják, és akkor lehet elmélkedni, meg hisztizni, sértődöttet játszani!

(Az én ex-em is pont így viselkedett, még mielőtt megtudtam volna, hogy van valakije. Nekem volt miatta lelkiismeret furdalásom, hogy hol rontottam el?

Ahogy tudomásomra jutott a kis románc, azonnal KIDOBTAM)

Voltam már hasonló helyzetben. A nyaggatás tényleg csak ellenállást szül, de ez egy alapvető emberi reakció.

Nekem az fordította át a helyzetet, hogy hirtelen elkezdtem csinosabban öltözködni, eljárni barátokkal (nem bulizni, csak beszélgetni, kávézni). Amikor hazaértem, jókedvű voltam, kapott puszit, aztán elfoglaltam magam valami mással.

Ezzel az indirekt módszerrel sikerült ismét felpiszkálnom az érdeklődését - és lekopogom, évek óta tart is.