Mit tegyek, hogyha az egyik gyerekemet sokkal jobban szeretem, mint a másik kettőt?

De mit tehetnél mégis? Milyen megoldásokat vársz? Őszintén nem értem.

Ez van, igyekszel őket egyenlőként kezelni, de legkisebbet szereted a legjobban. Ezen nem tudsz valtoztatni, neked ez igy sikerült, fogadd el.

Pont ezért fáj most nekem a szivem, hogy a kisebbik unokámat az édesanyja istenesiti a nagyobbikat meg elnyomja.Milyen érzés lehet ez a nagyobbik unokámnak?!

Soha nem tudtam különbséget tenni a gyerekeim között, lelkileg ki is borultam volna, mint a leirt események miatt.

Én ezt nem ismerem (ugyanúgy szeretem mindkét gyerekemet), de nagyon sok minden előfordul az életben, ez miért ne fordulhatna elő? Miért, ha bárhol leírom, hogy utálom anyámat, akkor ott szó szerint azonnal élve megköveznének, ha megtehetnék. Ilyen is van...

A nagyszüleimnél meg teljesen egyértelmű volt, hogy egyik nagyimnak az egyik unokatesóm volt a legkedvesebb (egyébként érthető volt, mert nagyrészt ő nevelte) és ez engem egyáltalán nem zavart. A másik nagyanyámnak meg pont én voltam a kedvence.

Vannak az életben ilyen dolgok és hidd el, a nagyobbak is tudják, hogy mi a helyzet.

Amiatt meg kár aggódnod, hogy mi lesz majd, ha lesz unokád a legkisebb révén is. Akkor majd lehet, hogy más lesz minden.

7

Szerintem tudják a nagyobbak, hogy mi a helyzet.

Amúgy sem tudja az ember igazából pont ugyanannyira szeretni a két gyerekét, mert MÁSKÉNT szeretjük őket. Az egyik mondjuk így, a másik meg úgy áll közelebb hozzánk. Nekem nagyon tetszik, amit 6-os írt, hogy a szeretet megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Én például a nagyobbat azért szeretem, mert jófej, klassz gyerek volt és most jófej, klassz felnőtt, a kicsit meg azért, mert elképesztő módon hasonlított rám mindig (külsőre). Most már nem, de akkor is vmi ösztönös vonzódást érzek felé.

Anyámék 3 vannak testvérek.

Öreganyámnak mindig mi voltunk nővéremmel a maradék megkülönböztetett unokák. Sosem értette, miért nem vagyunk kíváncsiak már rá..

Nekem anyám nővéremet istenítette. Mindig én voltam a lenézett gyerek, aki sosem ér fel a nővéréhez. A sors fintora, hogy az agyon sztárolt, agyon segített nővérem ( 40+) még mindig nem tud semmit felmutatni, míg én igen.

Nem is olyan a kapcsolatunk anyámmal, amit nem is ért miért.. 🙄

3 lányom van, és rohadtul fájó azt látnom, hogy a középső gyermekemet nehezen tolerálja anyám.

A nagyot agyon isteníti, a legkisebbet is (akit amikor bejelentettünk, közölte anyám, hogy hallani sem akar róla, ő nem akar még egy unokát, nekem minek kell még egy, és hasonló szép és kedves dolgok) , a középsőt meg max megtűri. Akkora kontraszt van, hogy ordít. A gyerek nem hülye..

Én meg sosem fogom megérteni ezt egy szülő részéről sem, mert én ugyan annyira szeretem mindhárom gyermekemet, olyannak amilyenek.