Felvennétek a kapcsolatot?

Hosszú lesz, azt hiszem.

Anyám nevelt fel egyedül, apám és családja sose nézett felém. Apai nagyapám gazdag volt, egy faluban éltünk. Néhány éve találkoztunk (már felnőtt voltam), akkor nagyon szeretett volna kapcsolatot tartani, de én hallani se akartam róla.

Apai nagyanyám meghalt, mondjuk nem érdekel, annyiból fontos csak, hogy nincs képben. A saját, egyetlen papám is elment.

És fogalmam sincs, honnan jött a gondolat, hogy felkeresném az apai nagyapámat, de most érzek egy ilyen halvány sugallatot. Talán az elmúlás késztetett rá. Nem tudom, lenne-e értelme. Anyukám biztosan a plafonon lenne, nagy sérelme, hogy sosem segített neki, holott megtehette volna, ő pedig nehezen nevelt fel. Igazi nagypapám sose lenne, szerintem ennyit nem lehet bepótolni. De talán valami törékeny szál létrejöhetne. Lejjebb adta nagyon, közel van már a sírhoz, és talán le is szarja, mit gondolok róla, vagy eszembe jut-e. Nyilván nem az én megkeresésemtől lesz boldog öregségére, ezt én is tudom. Nincs elképzelésem sem egyelőre, talán annyi, hogy néha egy beszélgetés lehetne. De talán nem is akarja már. Ha meg szétkürtölné a családjában, nagyon kínos lenne, apámról hallani se akarok, a nevét is levetettem. De ő nem is keresett meg sosem. Tudom, vénségére könnyebben javul meg az ember, mikor már fél lábbal a sírban van. Szóval nagyon hezitálok. Mit gondoltok? Köszönöm, ha valaki végigolvasta ezt a katyvaszt.