Hogyan éljem ezt túl?

13 éves koromig anyámnál laktam, de ott már nem maradhattam, mert olyanok voltak a körülmények.

13 éves koromtól az apámmal, a mostohaanyámmal és a húgommal élek, anyámmal a 3 év alatt 4x találkoztam.

16 vagyok, és kezdek szétesni. Apám nem szeret, csak mondja, hozzá se kötődök igazán, a mostohaanyámat meg anyának szólítom (én kérdeztem meg tőle hogy szólíthatom anyának), de ő sem szeret. Mindennap ordibálnak velem, mindenért én vagyok a hibás.

Van egy féltesóm, aki 5 éves és 30 kiló, durván el van hízva, mindig nekem kell pesztrálni őt és úgy elkényeztették, hogy nem lehet vele bírni. Ne vagyok fogva nagyon durván a házimunkába is, amivel nem lenne baj, de 1 órát buszozok csak oda az iskolába, korán kelek, sok a tanulnivaló, plusz el is fáradok az iskolában. Mindennapra van feladatom, és csodálkoznak, hogyha mindezek mellett már este 6-kor kidőlök. Vagyis kidőlnék, ha a húgom nem lenne.

Ha ellent mondok, vagy visszaszólok, akkor jönnek a bűntudatkeltéssel hogy befogadtak, stb.

Ha nem szólok vissza, akkor meg meglátszik az arcomon, és szétfeszít belülről.

Ezek miatt az iskolába se tudok úgy teljesíteni, és rányomja az életemre a bélyegét az, ahogy viselkednek velem.

Pincsi kutya vagyok, hiába tervezem el fejben s dolgokat, a helyzetekben pincsi kutya maradok.

Van egy barátom, 4 hónapja vagyunk együtt és minden megnyilvánulásában bajt érzek, nem merem önmagamat adni, mert félek, hogy nem szeretne, és bűntudatom is van utána sokszor, amikor őszintén megnyilvánulok akár az osztálytársaim, akár a barátom előtt, hogy na ez mit fog belőle kiváltani, na ezzel a húzásommal kit fogok magamra haragítani.