Hogyan/miben változott meg az életed szerette(i)d halála után?

Ezt én is így éreztem, különösen a férjem halála után. Csak az idő az, ami segít, de hogy mennyi idő, azt nem lehet megmondani. Próbáld minél jobban lefoglalni magad, amennyire csak lehet. Sok erőt kívánok.

Nem mindegy, kit vesztett el az ember és hogy milyen közel állt hozzá. Mert szeretem anyámat, szeretem a testvéremet, de nem gondolom, hogy bármiben is megváltoztatná az életemet, ha elveszteném őket. Viszont közel fél éve meghalt az egyik fiam és elvesztettem vele együtt a motivációmat az életre, a terveimet, a vágyaimat. Pedig van még kikért élni, de egyelőre csak teszem a dolgomat és sodródom az árral. Borzasztó belegondolni, hogy az életünk már soha nem lesz a régi és soha nem lehetek már boldog. Mert bármi történik is, az ember nem ejthet ki olyat a száján, hogy ugyan elvesztettem a fiamat, de boldog vagyok.

A szüleimet fiatal felnőttként veszítettem el. Minden felfordult, a személyiségem is rengeteget változott, nagyon instabil lettem érzelmileg, nagyon hamar felzaklat a legkisebb apróság is. Elmondhatatlanul magányosnak érzem magam sokszor, és szörnyű, hogy engem már soha senki nem fog úgy szeretni mint ők, senkivel nem lwhet ilyen minőségű kapcsolatom. Évek teltek el, de még mindig nagyon fáj és iszonyatosan hiányoznak. Azóta járok terápiába, ez segített, hogy ne akarjak meghalni. A kezdeti kilátástalanság után mostmár vannak egészen boldog és jó hetek az életemben, de a teljes motivációm és a régi énem elvesztek és sokszor vagyok dühös, hogy ez másnak tök alap, hogy még akár ilyen 50-60 éves korában is vannak szülei, nekem nem lehetnek.

Nekem nagyapám és nagymamam két hét különbséggel haltak meg. Amikor nagymamámat temettuk, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy már megint ott állunk a ravatalozoban. Felfoghatatlan volt. Nyilván a nagyszülők halála nem viseli meg az embert olyan mélyen mint egy gyerek halála, mivel ez az élet rendje, de a két eset együtt sok volt. Leginkább az rossz, ahogy az előző mondja, már sose lesz olyan az élet mint régen.

3.vagyok, a testi egészségem is eléggé megsínylette, kialakultak a stresszhez köthető krónikus betegségeim és nagyon hamar elkezdtem őszülni.

Szerintem függ attól is hogy kik és mennyire közeli családtagok, bár nyomot mindenki hagy biztosan.

Én a nagymamámat vesztettem el. Nagyon hiányzik,sok minden eszembe jut amit ő mondott anno. Majd halálomnál remélem Őt fogom elsőként meglátni.:)