Miért feszengek még 3 év után ha anyóssal, apóssal kell lennem/beszélnem?

#10

Nem önismerete nincs, hanem önbizalma, de értem mit akartál mondani és igazad van!

Nekem rendben az önbizalmam, csak azért feszengek, mert a rosszindulatát és az ellenszenves, ostoba pofázásait nem honorálhatom egy szívlapáttal.

Így már, hogy ez megszűnjön 3 éve felé se nézek, a telószámomat meg soha nem tudta. :D

Valamilyen szinten mindig problémás más családjába bekerülni. Én kedvelem anyósékat, de így is egy csomó dolgon szorongok 8 év után. Após pl nagyon motyog. Saját rokontól simán kérem hogy beszéljen már hangosabban mert nem hallom, nála nem merem így ezt kimondani. És az is ciki, mikor már másodjára kérdezek vissza és még mindig nem értem, úgyhogy ilyenkor válaszolok valamit és csak remélem hogy az volt a kérdés.

Anyósnak vannak számomra furcsa dolgai amikkel szeret traktálni, kicsit ezo, ami engem egyaltalán nem érdekel, de ha elkezdni mondani azért meghallgatom és bólogatok, tehát nincs bátorságom mondani neki, hogy ne haragudjon de ez szerintem hülyeség, hanem hümmögve bólogatok olyan dolgokra, amikkel amúgy egyáltalán nem értek egyet. Egyszerűen igyekszem velük sokkal konfliktuskerülőbb lenni, és ez sok energiát elvesz.