Miért feszengek még 3 év után ha anyóssal, apóssal kell lennem/beszélnem?

Én 20 év után is feszengek a társaságukban. Valószínűleg ez már mindig így marad.

Mert (akármilyen jó emberek), nem a szüleid, nem a barátaid, nem a rokonaid.

Anyukám 40 év házasság után is nagyon természetellenesen viselkedett az apai nagyszüleimmel. Embertípus és mindkét félen múlik, nem feltétlen lesz jobb. Én a volt barátnőm szüleivel teljesen természetesen viselkedtem, ők viszont szorongtak (látszólag).

Hasonlót éreztem én is anyósék társaságában akik szintén kedvesen viselkedtek velem. nem jöttem rá, miért menekültem volna legszívesebben a közelükből. Aztán férjem elmondta, hogy egy súlyos családi titok nyomasztja náluk a levegőt, amit egyébként após és anyós előttem továbbra is takargat, szégyell. De mióta tudom, valahogy a hangulatom is megváltozott, mikor náluk vagyok. Szóval lehet hogy valami otthoni feszkót érzékelsz rajtuk ilyen formában aminek nincs is köze hozzád

Siman nem kerültetek oylan jo viszonyba.

Én 34 év után - ebből 29 év házasság - is ezt érzem.

Bárcsak ilyen anyósom lett volna..

Én introvertált és szégyellős, csendes vagyok alapból. 11 éve ismerem őket, de csak pár éve kezdtem el felszabadultabb és "normálisabb" lenni mellettük, pedig mindig nagyon rendesek és kedvesek velem. Szerintem személyiségfüggő. De én minden felnőttel ilyen voltam fiatal/gyerekkoromban.

Nincs önismereted. Ahogy a többi válaszolónak sem.