Mi 33 évesek vagyunk és házasok. Mikor a férjem a szüleimmel, nagyszüleimmel beszélget a baráti köréről, beszél arról, hogy kik azok akik már szintén megnősültek, vagy tartós kapcsolatuk van, az egyedülállókra pedig már pár éve használja az agglegény szót. Az ő esetében leginkább olyat ért alatta, akinél az esélyét sem nagyon látja a közeljövőben a megállapodásnak, mert vagy folyamatosan tiszavirág-életű kapcsolatai vannak, vagy évek óta semmilyen, és nehezen is ismerkedik.
Jó kérdés egyébként, hogy egyáltalán mit értünk agglegény alatt. Azt manapság jóformán semmilyen korban nem jelenthetjük ki senkiről, hogy már lejárt az ideje, és sosem fog maga mellé találni senkit. A házasodás átlagos ideje is sokkal tágabb, huszonegynéhány éves kortól 35-40-ig, nem úgy mint régen, hogy 20-25 között "el kellett kelni", mert aki lemaradt, annak annyi, és agglegény, vénlány.
Szerintem igazából a szó elvesztette a definícióját a régi idők elmúltával. Mi személy szerint olyat értünk alatta, aki komolyabb, hosszabb párkapcsolat nélkül marad, annak ellenére, hogy az ő korában az már általánosnak mondható. Főleg, ha igénye egyébként lenne rá. Tényleg nem szitokszóként használjuk, hanem élethelyzetre, amit sokszor inkább kicsit sajnálunk, és nem is igazán az "agglegény" hibája a dolog, csak így alakult. És nem is véglegesnek tekintjük az állapotot, csak hosszantartónak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!