A házasságunk végülis milyennek minősíthető?

Legszívesebben érvényteleníttetném....

A férjem 1994-ben elvett egy nőt feleségül, akivel együtt éltek házasságban 2014-ig, a házasságuknak a feleség halála vetett véget. Lett egy közös gyerekük.

Velem 2015-ben ismerkedett meg, rábeszélt, végülis nem láttam akadályát annak, hogy megismerkedésünk után alig egy évvel házasodjunk össze. Én szerettem és szeretem őt (sajnos a férjem 2 hónapja hirtelen meghalt).

Gyakran emlegette a férjem a volt feleségét, és persze gyakran szóba került a családján belül is. Valahol megértem, hiszen 21 évig éltek együtt, lett közös gyerekük is.

Sajnos a volt feleség egészségi állapota 1994-től fokozatosan romlott egy ritka vérképzési betegség miatt, ami miatt halála előtt (2014. év) évekkel korábban lebénult, tolószékbe került, beszélni sem tudott. A férjem elmondása szerint ez a lassú leépülése a feleségének lelkileg megviselte a férjemet (megértem). De azt már nem igazán, hogy a mi házasságkötésünk után miért kellett mindig rá hivatkozni, hogy így-úgy a Julika, bár ha annyira szerette, ahogy állította, még a halála előtt miért randizgatott más nőkkel és velem is így ismerkedett meg, igaz, a volt feleség halála (2014. év) után ismerkedtünk meg.

Amíg udvarolt nekem, semmi nyoma nem látszott letargiának, amire hivatkozott gyakran a házasságkötésünk után.

Ha annyira szerette, mint állította, még a halála előtt miért kezdett ismerkedni nőkkel, velem is megismerkedett és végül velem házasodott össze....???

Ha én nagyon szeretek valakit, nem kezdek a halála után azonnal ismerkedni és nem házasodok meg a halála után egy évvel.

Voltak régi barátok, ismerősök még az első feleség idejéből. Egyik ilyen régi barátnak és annak a lányának egy alkalommal úgy írt a férjem levelet, hogy a Juli (első feleség) halála után egyes szám első személyben írt, az eltelt évekről, rólam egy szót sem ejtett.

Most pedig a férjem családja eltemettette a volt felesége mellé a férjemet, engem meg sem kérdeztek, hogy mint a jelenlegi feleség és egyben legközelebbi hozzátartozó, mit szólok ehhez?

Szerintem egy hatalmas nagy baklövés volt a házasságom a férjemmel.

Én soha nem "siránkoztam" az exemre, mert akár házastárs volt, akár élettárs, az új kapcsolatban nem tartom helyénvalónak, hogy gyakran a volt párjával kapcsolatban "siránkozzon" aki új párkapcsolatban él.

Lehet róla beszélni, pláne egy 21 év nem kevés idő és van közös gyerek is, de tudni kellett volna, hol a határ.

Én nem fogok a férjem halála után ismerkedésbe kezdeni és én tényleg szerettem, ezért mentem feleségül hozzá.

A férjem annak ellenére, hogy gyakran emlegette a volt feleségét, a sírjához soha nem ment ki, soha virágot nem vitt neki.