Mit tegyek: a húgom terhessége miatt megint másodhegedűs lettem?
Én 10, a bátyám 12 volt, amikor megszületett a húgunk. Onnantól kezdve ő volt a kicsi, akiknek nekünk, nagyoknak alkalmazkodni kellett. Fájó pont az életemben, hogy apukánk az ő születésekor tért meg, letette a piát és nem terrorizálta tovább a családot, valami átfordult benne. Ami nyilván jó dolog, mert borzalmas volt, amikor apukám verte anyukámat meg minket is volt, hogy megvert.
A húgom lett a szent, isten-küldte gyermek, akire anyukám és apukám mindig csillogó szemekkel nézett. Mi a töredékét nem kaptuk együttvéve a bátyámmal annak a figyelemnek, szeretetnek, amit ő alanyi jogon kapott. Ezért nem a húgomat hibáztatom, szeretem a húgomat, és sokkal jobb kapcsolatom van vele a nagy korkülönbség ellenére, mint a bátyámmal.
Régen sem haragudtam rá, csak magamra, hogy miért vagyok olyan értéktelen, hogy nem az én születésem után javult meg apám.
Van anyámnak 4 unokája: 2 a bátyámtól (23 és 15 éves lányok), és kettő tőlem (11 éves fiú és 6 éves lány), de van még kettő mostoha unoka, mert bátyám újra házasodott.
A húgom terhes, nagy a boldogság, másfél évig próbálkoztak.
De az én gyerekeim abban a pillanatban semmisültek meg anyám számára, miután bejelentette a húgom. Kihagyta a gyerekem első tétmeccsét, a lányom évnyitóját, mert a húgommal ment ultrahangra. Velem sose jött el ultrahangra, hiába mondtam neki, a húgomnak meg kérnie sem kellett.
Azt hittem, valami 23 éves elkényesztetett csaj vagy, erre kiderül, hogy 40! éves.
Felejtsd már el anyádékat, és saját családoddal foglalkozz.
A szüleid a te gyerekednek sohasem lesznek nagyszülei. Pont, de amíg ezt nem fogadod el, saját magadat mérgezed.
Mindig fájó számomra ilyet olvasni, és ezt a tanácsot adni, de az az igazság, hogy a múlt, a gyerekkorod elmúlt. Hiába érdemelted volna meg, amit nem kaptál akkor meg, azt már soha nem is fogod megkapni. Soha nem kapod már vissza azt, hogy 8 évesen ne neked kelljen a szüleid közé állni. Soha nem tudja senki meg nem történté tenni és utólag megadni nekedazt, amit akkor kellett volna kapnod. Az már elmúlt, és nem tudsz más alapra építkezni, mert neked ez van. Ha van két szép gyereked, egy működő házasságod/párkapcsolatod, akkor jól is sikerült az építkezés, arra koncentrálj, hogy a mostani, saját életed jó legyen, amit te alakítasz.
A hiányzó szeretetet pedig próbáld meg magadnak befoltozni, menj vissza gondolatban az időben, öleld meg a 8 éves énedet, vigasztald meg és mutasd meg neki, hogy milyen ügyes lesz és szép élete lesz.
Ha teheted, menj el egy pszichológushoz, ő segíthet ezeknek a dolgoknak a feldolgozásában. Ha nem engedheted meg magadnak, sok könyv is készült a témában a szülői mintákról, csalâdi kapcsolatokról.
Ne haragudj, kérdező, de neked is vannak gondok a fejedben.
Tudom, hogy rossz, amikor te vagy a legkevésbé szeretett gyerek a családban, mert én is átéltem, de veled ellentétben sosem kuncsorognék a gyerekverő apám, meg a rossz anyám szeretetéért. Nyilván kellett némi idő, mire elengedtem az egészet, még mielőtt gyerekem született volna, így nálam már az sincs hogy rájuk tekintettel kell lennem, nem is ismerik a nagyszüleiket, megszakítottam a kapcsolatot és kész.
Ha neked ez nem megy, akkor járjál terápiára.
Az is abszurd, hogy szerinted egy évnyitó fontosabb, mint egy ultrahang. Bmeg, egy évnyitó még meccs, amiből még lesz 30, nemár. Én nem szeretem egyik gyerekemet se jobban, mint a másikat és azt gondolom, az unokáimat is egyenlően fogom, de nyilván én is az ultrahangra mennék el a gyerekemmel, ha megkérne, nem évnyitóra, bármelyik gyerekemről is legyen szó. Ne viccelj már..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!