Hogy tud ugy elni egy ferfi, hogy tudja hogy van/vannak gyereke/gyerekei es nem torodik vele/veluk?

Ezt apamtol is meg lehetne kerdezni, 23 eve sz.arik a fejemre...

41 éves vagyok, kb. 3 voltam mikor a szüleim váltak. Anyu sose tiltott minket Aputól, sőt nagyobbacska koromban ki-kihallgattam telefonokat amikor kérte, hogy legalább most v.legalább most jöjjön a két láynához. Nem jött. Anyu sose jelentette be előre ,így nem volt csalódás mert már az ígéret sem jutott el hozzánk. 19 éves voltam mikor elmentem a hugom gyerektartási lemondása miatti bíósági tárgyalásra( akkor azt még így kellett lemondani, nem tudom ma hogy van) .Azért mentem el, hogy lássam. Megnéztem. Azonnal megismertem. Ő nem ismert meg (nem csoda). A tárgyalás végén Anyu "lebuktatott" bár előtte arról volt szó, hogy nem mondjuk meg hogy ott vagyok. Akkor odajött hozzám, mondta hogy jól megnőttem.... és ennyi volt a kapcsolatunk. Az a szörnyű, hogy a szemem sem rebbent volna ha eljön velünk haza, leül a fotelba újságot olvasni és él velünk tovább. Annyira éreztem, hogy Ő az Apám, hogy közös a vérünk. Mindig hiányzott.... Mindig vártam.... néha azzal vigasztaltam magam, hogy legalább az új családjából született 2 gyereknek van igazi Apukája aki nem járkál ki a családból a múltjában elhagyott koloncok után.( ezek lennénk én a hugival). Anyum előtt is volt már egy kisérlete. Van egy fia is. Róla sem tud szerintem semmit. Nem haragszom rá, csak szar volt felnőni így. Már van 3 unokája tőlem és a tesómtól ( azt gondolom a fiánál is lehet 1-2 gyermek). Nagy szükségem lett volna rá az biztos. Most, hogy én is Társ nélkül maradtam, mert más nőhöz ment a gyermekem apja, azon parázok hogy az én gyerekem ne jusson apátlan sorsra. Inkább több láthatást akarnék és mindenbe belemegyek, csak neki ne kelljen azzal a tudattal élnie, hogy nem kell valakinek akit szeret. ... a kérdésre a válaszom: talán csak így tudnak új életbe kzdeni, ha eltemetik a régi emlékeket és nem engedik hogy visszahúzza őket egy gyermeki szív. GYÁVÁK !!!!!!!!!