Miért emlegeti fel évekkel később is több rokonom negatívumként, hogy a férjemmel az első héten összeköltöztünk?

Nem unjátok még, hogy ezredjére emlegetitek fel ezt? Nekünk így jó, ez a mi múltunk, a jelenben boldogok vagyunk. Szóval megkérlek titeket, hagyjátok abba.

Ha ezután sem hagyják abba, el sem mennék hozzájuk.

Őket kell megkérdezni.

A válasz meg ennyi: az idő minket igazolt.

Mi közötök van hozzá?

Van akinek udvaroltak évekik, aztán meg elváltak. Sokea mentek a nagy "vágyakozással"

Én baromi türelmes és udvarias ember vagyok, a rokonokkal meg különösen.

Ezért EGYSZER(!) megválaszolom a hasonló kérdéseket, holott azt sem lennék köteles, utánalegközelebb látványosan és tüntetőleg elengedem a fülem mellett.

Vagy felállok és kimegyek mondjuk vízért, vagy savanyúért, vagy rákérdezek, hogy "Kati néninek javul már a térde?" vagy "Icukának hogy megy az iskola?"

Nekem ez piszok jól bevált, mindenki veszi a lapot.

Nem vagyok hajlandó még rokoni körben sem a magánéletemen gumicsontként rágózni.

Hú, ilyen rokonoktól a fiamék mit kapnának! Kb. a második randijuk után alig láttam a "gyereket" (29 éves volt, szóval már rég nem is gyerek), kvázi ott lakott a lánynál. 1 hónappal később megkérte a kezét, most júniusban esküdtek. Ilyen boldognak még eddig soha nem láttam a fiamat, eszembe nem jutna felemlegetni az előzményeket (bár tény, hogy kisebb sokkot kaptam, mikor megtudtam). Ha nekik így (volt) jó, hát hajrá!

Egyszerűen ignoráld az ilyen rokonokat, a #7 megoldása tökéletesnek hangzik. Aki abból sem ért, azzal nem beszélnék többet.